*
Üzenem a köveinknek,
ne hagyjátok magatok!
László magas falat emelt,
Attilára hagyatott.
Kiáltom én faltól falig,
kőtől kőig égjetek!
Fáklya lobogjon szívünkben,
nem szétmálló, bégetek.
Hirdetem, még áll minden fal,
olykor egy-egy megrepedt,
kő a kövön morzsolódva,
szél felkapta, elveszett.
Üzenem a köveinknek,
lebegtessék szárnyukat,
tartva tornyunk minden falát,
véssék reá álmukat.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.26. @ 16:20 :: Thököly Vajk