Marthi Anna : Illúzió kett?

Ez ugye háttal állva készül el most

…a Nappal;

már letörölték a palatábláról nevemet;

mehetek illúziókat tépni, s ha nehéz,

jöhet még keservesebb is, hát nekiülök,

eltépkedem mit már cipelni nem ildomos

rágondolni sem, csak tépkedés közben

látom amint fonnyadó kezeim közt

búsan ül, magába roskad egy papírdarab,

lehajtom szamárfülét e versnek, erre

sincs szükség már, lopva még eszembe

jut mi volt, mi még tüzét…á, kapar a torkom,

nem kívánok magamtól búcsúzni, csak

fehér ház el?tt padon ülve semmibe látni,

fecskefarkú sorbanállás leszek, s hátha

nekem is jut majd, eszembe vések újfent ezt-azt,

befejezetelennek hisszük mi nem kezd?dik el

másban, milyen humoros a világ nincs HÁT

baj, mégis eljön a változás…?

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.02. @ 19:42 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak