Szemüveget adott,
hogy lássak,
új b?rt húzott rám,
hogy védjen,
karokat kaptam,
hogy több mindent
elérjek.
Ajkat,
szebben szóló szavakat,
szemet,
kékebbet, mint a der?s ég.
Mindent megformált.
Most körbe vesz a burok,
lassan átváltoztat,
ahogy az alvó gubóból lepke születik,
így lesz színes a valóság.
Annyi minden változott,
de a lélek megmaradt …
– az sosem lesz más…
