Milyen mély bennem a csend?
Lassan ?szre fordul.
Szépek az évszakok,
ahogy szép az is, amikor
a betonhoz csapott sörösüveg
szilánkjain játszik a fény.
Észre kell venni…
(észrevettelek)
A vetk?z? gesztenyefákról is eszembe jutsz.
Lebeg? levelek, –lebeg? szavak-
még izzik a város. Utolsó nyár…
Párolgó vágyak g?zein élek.
Sétáltunk.
Katonapanel: mesélted, hallgattalak.
Most mondanám…
Szavaid, mosolyod, vállad
keringenek bennem,
bolyongó alkaloidák.
Lapos papucsot vettél,
így magasabb vagyok.
Tominak hívtál, ahogy szeretem,
tiszta voltál, tündökl? tiszta.
Mást kerestem, és megtaláltál.
Múlik, mondtad. – engedtem –
Rozsdásodnak az artériák a szívemben.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.25. @ 17:58 :: Csillag Tamás
