Szendrői Csaba : Mindegy

5 zsemle leszek majd
a listán
a modern hétköznapok hajlott dereka
érzésekt?l mentes ölelés
meg egy gödör a pofazacskón
a beletör?dés mosolyaitól
minden naiv gondolatom
az érzéseim 
foszlanak
s már nem is tudom hogy
én osztom a lapot
vagy engem is csak szétosztana 
hogy itt minden mindegy 
mindenkinek 
csak miért? azt nem értem.
olyan mintha csíkos rab lennék
fennakadva a kerítésen
s a börtönnek sem kell
meg a másik oldal sem érdekelt
senki sem vár haza
csak a megrokkant vár
dohos tornyából a kietlen táj
rohadó fogak közül
folyékony szél fújja lyukas
vitorlám
ne szóljon senki persze
olyan bohó vagy megint
a hercegn?d röhögve
a hányásában fetreng
alattad a bolygó kering
mögötted minden amit látsz a tiéd
s mivel hátul nincs is szemem
behunyom az els? kett?t
ezredszer is elképzelem
hogy a gyermekeim rendezetten
tiszta ruhában járnak
a ráncaim az öregségt?l húztak
határt a
a feleségem mosolyog ha felébred
ma én f?zöm az ebédet
holnap hétvége van
sétálunk picit megered az es?
és soha semmihez
nem lehet elég kés?
soha semmihez nem
lehet elég kés?

de itt minden mindegy mindenkinek
döntsön helyettem valaki más
olyan gyorsan élek hogy
a halál penetráns rohadó
lábszagát már születéskor érzem
nagyváros nagy pénz nagy álmok
kis hitel 5 zsemle sem leszek
megelégszem egyetlen kiflivel
van olyan hogy szerelem?

– er?szakolja meg magát.
túl szép vagy ahhoz
hogy érdekeljed a halált…

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...