Marthi Anna : Jóga

eget remegtet? e felh?tlen nappali érinthetetlenség
ászanában nyújtózó sejtjeink hada csatába száll
felvonul sóhajaink repetitív árja hangtalan
testünknek fénye hajlított íját Napba szúrja

földet érve a szelekben hemperg? tudat

ugyanazt a világdarabot szemléli ám

  hézagok nélkül lágy egységhálót von

az egészre

 

Legutóbbi módosítás: 2011.07.16. @ 13:58 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1342 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak