Sárga házban lakom.
Értéktelen vagyon.
Ingatag ingatlan,
talán el is adom,
de senkinek sem kell,
mert postaládám az ábrándozás
egy fára l?tte fel.
Sárga a tet?n a cserép,
de a fele elég,
hadd lássa nyitott életemet
az utca és az ég.
Kiteregetem a szennyest,
s vagy átmossa az es?, vagy
magára ölti a csillagos est.
Nyitott kaput dönget,
ki kertembe sört vet,
s árpát arat ?sszel,
s megáldja a földet.
Mezítelen lépj füvemre,
s ha szobámba lépsz,
sáros csizmád ne húzd le.
Fels? szinten élek,
oda jut a lélek,
álmaim lépcs?jén,
s ti odalent henyéltek.
Gyertek hozzám fokról fokra,
magányosan élek fent,
s elszárad lelkem szomjas bokra.
Sárga házban lakom,
mások színezik, s én hagyom,
messzir?l rikít figyelmeztetésül
a felirat a falon:
VIGYÁZAT, FERT?Z?!
Lakója naiv, ?szinte,
s id?nként nem önz?.
