George Tumpeck : Canada nap

saját fotó *

 

 

 

Abdul és (itt még sok név következik), a rakás feleségével mind megérkezett Niagara Fallsra. Sok Abdul, sok feleséggel. Turbánban és anélkül, csadorban és csadortalanul. „Canada nap” van, ez olyasmi, mint az augusztus húsz volt a békeidőkben, csak virslit és sört nem adnak. Pénteken mindenki büszke arra, hogy kanadai, vasárnap pedig arra, hogy homokos. Ez így közvetlen egymás után azért meredek, de rendnek lenni kell. Papíron.

Szóval Abdul és nejeik, Ali baba a negyven rablóval nejestül ott hemzseg a vízesés körül, mind a kétmillió harcostárssal.

— Te, Abdul — mondja az egyik turbános — ez nem is az igazi vízesés.

— Ez csak a turistáknak bóvli — szögezi le a másik, és a hír futótűzként terjed. Gyerekek sírnak:

— Mi az igazit akarjuk!

— Mi is — mondják a feleségek, de nem egyre gondolnak.

Mindenki eszik, és lelkesen szemetel, a rendőrség csendes szemlélője az eseményeknek. A közeli templom ajtaján megjelennek a figyelmeztető táblák. “Ez egy Buddhista templom és nem a Jurasik park. – Mutass valami tiszteletet.” Persze, nem használ a figyelmeztetés és a Buddha szobor hasára kent kechup meggyőzi a szerzeteseket, hogy még sok tanulnivalójuk van a türelemmel kapcsolatosan.

A templomot ideiglenesen bezárják, mindenki szemetet szed és tataroz. Szállodák tömve, az autóval való közlekedés lehetetlen, parkolási díj 20$. Lassan este lesz, „cirkuszt a népnek”, sajnos oroszlánok nincsenek, így tűzijáték van.

A másnap hajnal korán érkezik, akik nem fértek hozzá a vízeséshez, hajnalban próbálják megnézni. Az egyik Kalifa sietős léptekkel vonszolja feleségeit. Azok libasorban, egymás kezét fogva követik. Csak az elsőnek van felig nyitva a szeme, félig alszik.

— Tara! Itt a vízesés, a világ sokadik csodája — hívja Kalifa.

— Hol? Milyen víz? — kérdezi az egyik félbamba, félálomban.

Reggel négy óra. A helybéliek ébredeznek, a vendégek haldokolnak. Reggel ötre megérkezik a köztisztasági hivatal helyiekből toborzott csoportja, akik boldogan szedik a szemetet: Végre van munka, igaz csak hétvégére, de idén először, és lehet, utoljára. Nagy áldás ez itt kérem, talán Allah ezért küldte a tisztátalanokat. Ilyenkor lehet a kétdolláros hamburgert eladni hatért. Mindent vesznek, amire rá van írva: Niagara.

Hétfő reggelre a város romokban hever, a botanikus kertből valaki leszedte a virágokat, a tatárdúlás, a százötven éves török megszállás nem okozott ilyen kárt. Szinte kihalt lesz a város, a benzin ára is csökkenni kezd, hiszen az itt élők nem tudják megfizetni a turista árakat. A niagaraiak csendesen élvezik az igazi vízesés látványát, mert az a másik, az bóvli, csak a turistáknak van.

 

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem