Bakkné Szentesi Csilla : túl mindenen…

*

http://youtu.be/OpXerRDwBmk

 

 

látod lázban égek…

rám tetoválta az élet

múltamat

 

semmi vermében

őrzött kincsem

csupa jég

 

mégis forró a milliónyi ér

mi behálózza testem

hol buzog a kitörni vágyó érv

 

de holdsarló vágta

ezer sebtől vérzem

 

mennyi ének

szántott utat a fény felé

most mégis

csak apró szikrák pajzánkodnak

mi mind egyre messzebb téved

 

lassan kialszik felettem az alkony

dérlepte fréziák közé bukik

a fáradt szél

 

felhő fodrozta álmomat

fekete hajú éjben

néhány akkord kíséri

 

rám simítja dallamát

a bennem éledt zenének

de már nem remélhet

 

ki tudja miért nem ér el

a szívedben pezsgő

bíborszín hangulat

 

ó hittem én hogy egyszer

majd

minden jobb lesz

 

karnyújtás

és újra megérint az ég

az ihlet is

párnámon reggel velem ébred

tipródni sem kell

rőt-vörös álmokért

 

hittem

napjaim nyomában

egy cseppnyi vitriolt

ha kever is a ma

holnap ismét

ízes gyümölcs leve

csordulhat a számról

melletted ismét

halk szavú leszek

és szárnyalunk együtt

akár a mesében

 

– a hívogató fényben

angyalok állnak sorfalat –

 

de hazugnak kellene lennem

hogy el is higgyem

– tegye igazzá bár tollam

annyiszor –

már nehéz a fátyol

sok viharban tépett

 

szürke utakhoz megfakult…

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.