Édesanyám emlékére, születésnapja alkalmából.
Anyu, nem megy ez nekem,
arra ébredni reggel, hogy nem vagy,
s az az átkozott félelem,
mely ágyamból még felkelni sem hagy…
Anyu, nem megy ez nekem,
rólad szól minden öntudatlan álmom,
dörzsölve két szemem
kihullott bel?le, elt?nt az ágyon…
Anyu, nem megy ez nekem,
fülemben édes hangod visszhangzik,
de a csend oly kegyetlen,
szétterül a konyhától a spajzig…
Anyu, nem megy ez nekem,
nem ülsz mellettem rejtvényeket fejtve,
csak az es?t figyelem,
mit hoz ma vajon megint a kertbe…
Anyu, nem megy ez nekem,
nincs ott már virág, csak méteres gizgaz.
A nappal oly végtelen,
nekem már csak az éjjel hoz vigaszt.
