Borsó pénz

életkép a mi utcánkból (XVII.) Tar Sándor emlékének *

 

 

 

Sok a pénz most, rendelnek szépen a nejlonban a cigányok, ott az egész család, a kinti három asztal teli van velük, még állnak is mellettük. Fogy a hubertusz, az energiaital, most marbórót szív mindenki, a purdék fosásig eszik a jégkrémet, csokit, csipszet, jut a szatyorba is, jó nap volt nagyon, a kint álló vektrák, ladák csomagtartója már kétszer tele volt borsóval, jó árat adott érte a ződséges is, tudta, hogy lopott, de ennyiért sehonnan nem kapja meg, az árverseny meg sokat számít. Majd lesz még a káposzta is, most jön a cseresznye, hete meg bodzázott mindenki, na az komoly háború, mert mindenkinek megvan a lelőhelye, olyankor a gyerek se megy iskolába, azt szedi még a halálán levő is, akkor még a közmunka sem számít, mert leszedi más, aztán jövőre meg leshetnek, akkor már másé az a bokor, amit most kihagynak. Jó lesz még a tengeri is. Rizsa csendben röhög rajtuk, holnap már a száraz kenyeret is kiszedik a kukákból, mondja a pultosnak, Laurának, mert Sanyi postás lánya ikreket szült, úgyhogy most ez a kicsit öreg áll a csapnál, de nincs ezzel baj, csak az a húsz év plusz.

Valamelyik borsós megint kitalált valamit, mit nem ittak még, az asszonyok bekacsáznak kitaposott papucsaikban, lábápolásról nem nagyon hallhattak még, fekete a talpak széle a színes szoknyák alatt, az ő dolguk az embereket kiszolgálni, de lazulnak az erkölcsök ott is, mert a pultnál leszalad a kis serri a fekete női bajszok alá, azután beszaladnak a lurkók, maszatosak, kérik az újabb kólát, csipszet, csokit, lesz ebből még estére mulatozás is, át kell küldeni a fiatalját a boltba, vegyenek kolbászt, kenyeret, tésztát, krumplit.

Janika békésen szendereg a sarokban, colos ember, meggörbül a rövidtámlás fémszékben, nem zavarja a hangzavar, az öreg Oláh morgása sem, szól a nótatévé a plafon alatt, az sem rázza fel álmából. Ma már kétszer berúgott, igazából csak rátöltenie kell, nem kell elölről kezdenie az ivást. A reggel a legrosszabb, mert hiába tartalékolna, valamikor éjszaka felkel, megissza a tartalékot, akkor tud visszaájulni. Próbálta, hogy eldugja este, mikor már alig tud magáról, de akkor is megtalálta. Így marad a hajnali remegés, izzadás, hideglelés, fog és fejfájás, összeaszott szájpadlás, a cigaretta, a köhögés, várni, hogy mikor nyitja már Laura a kaput, tölti ki az első decit nagy pohárba, mert Janika azt tudja megfogni, hogy ne nagyon lötyögtesse ki remegő kezével. Azután még kettőt megiszik, egy fél deci naranccsal lekíséri, hátha az anyja nem érzi meg a szagot, átmegy szembe a boltba kenyérért, fél tejért, még visszalép egy kis borra, hazamegy, hogy félóra múlva megint a pultnál nyelje sűrű nyálát, türelmetlenül kaparva a bádog szélét, úgy téve, mint aki csak erre tévedt. Néha megverik, mert beszól valakinek, akit nem hat meg állapota, miszerint elitta az agyát is, ahogy azt az öreg Oláh minden félórában kifejti terminátornak. Terminátor bácsi gégeműtött, lukon leheli ki a füstöt a torkán és nem termete miatt, hanem gépi hangja után neveztetik robotembernek.

Ha a plafon alatti lapos tévén meccs megy, akkor csendnek kell honolnia a kocsmában, mert érkezik Bumszli, aki akkora, mint egy normál méretű grizzly, hatalmas feje tetején billeg egy bézból sapka és negyven éve ugyanaz az esztékákeretes, itt-ott szigszalaggal erősített húszdioptriás szódásüveg van az orra hegyére biggyesztve. Lehet bízni Bumszliban, mármint forgalmi szempontból. Ha jó meccs van, vagy a városi csapat játszik, akkor izgalmában egy félhordónyi sert legurít a torkán. Két széken ül, hatalmas zöld gumicsizmáiról időnként trágya csorog, Bumszli ugyanis állatokat tart, mindenfélét, amit meg lehet enni, igaz néha kipusztulnak a jószágok, de ő lélekben meg nem törve agyal ki újabb lehetőségeket a városszéli haszonállattartás felvirágoztatására. Félnek tőle a purgyék, ha megjelenik, messze kikerülik, ezen meg Rizsa röhög megint jókat. Bumszli persze akkor is jön, ha nincs meccs, mint ahogy most is megjelenik ződ ruhás billegő alakja a kapuban, árnyékot vet egy ladára, a borsósok már megitták, ami kellett, jönnek a fiatalok a bótbul, bepréselődnek a kocsikba valamilyen, szemfényvesztéssel kétszer annyian, mint azokban hely van, felbőgnek a motorok. Bumszli kikéri aznapi nyolcadik sörét, Janika felriad.

 

 

 

 

 

Szerző Pogány Gábor 80 írás
Üdvözlöm a Héttorony közösségét, és köszönetem a meghívásért! Magam firkász volnék eredetileg, de miután korábban írtam egyebet, mint újságot, így laptól távoztom után is folytatom a billentyűzet püfölését. Kérem, fogadjátok kritikával szösszeneteimet, bár megjegyzem: a bírálatokat kritikával tűröm.

2 Komment

Hagyj üzenetet