Hol volt, hol nem, kerek erdő közepén,
fákkal teli liget mellett, annak is a legszélén
ott élt bizony rókakoma és az egész családja,
a környéken minden tyúkól, azt hitte, a sajátja.
Oda járt ő reggel, este, tyúkot lopni sose rest,
– Mindent viszek! – kiabálta, mint az öreg ószeres.
Összepakolt tyúkot, kacsát az etet?t otthagyta,
leghangosabb öreg tyúkot hamarjában bekapta.
Tele lett a róka hasa, csak úgy feszült bundája,
ha nem vigyáz alakjára, bizony egyszer megjárja.
Haza ment a gyerekekhez, terülj-terülj asztalka,
asztal szélén a sok csirke, közepén egy kiskacsa.
Lett is nyomban ricsaj, lárma, örültek a gyerekek.
– Legyen leves és kacsasült, esetleg egy egyveleg.
Rókamama fejit rázza: Együnk inkább magvakat,
elereszti a kis kacsát s utána a tyúkokat.
Szomorú a rókagyerek, ehet mostmár szotyolát,
tökmagot és fehérrépát esetleg egy uborkát.
Azért másnap az erdőben egy egeret megfogott,
magon hizlalt kövér egér ijedtében cincogott.
Jött is rögtön rókamama: Hát te fiam, mit eszel?
– Magot eszek bőrkötésben – a gyerek így felesel.
Rókamama bajsza alatt mosolygott egy keveset,
így lehetett a vadaszatra rávenni a gyereket.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: George Tumpeck
