Kósa Márta : Régi vers

Nyomtatás

Hajamban fészket rak a bánat,
szívemben szikrát pattint a félelem,
halvány lángjánál
alig látom,
alig értem,
mi történik velem.

Hol vagyok?
Hol élek?

Keser? percekkel megrakott,
magányos csónak
sodródik velem.
Zsibbadtan várom
a semmi-holnapot,
míg árad a víz
elém sodor
sok régi kacatot,
mit a tegnap elhagyott.

Ébredni – álmodni
kongó üresség, fekete fájdalom.

A múltat már nem értem,
jöv?-kísértet,
rám vetül? árnyát
tehernek érzem
fáradt vállamon.