Egy baráttal kevesebb lett megint
és e szomorú hírre ébredt a világ,
a konyhából a garázsba menet
sírva ivott meg egy üveg piát.
El?tte az asszonnyal beszélt,
ott volt mind a két kicsi gyerek,
a kölcsönt már nem tudta fizetni,
és az idegtől remegett a keze.
A bank hívta, mint minden reggel
„fizess adós, vagy a házat viszem!
Ne mondd azt, hogy majd jövő héten,
egyetlen szavadat sem hiszem”.
Az asszony mondta, a bölcs feleség,
„dolgozz többet, húsz óra kevés.
Nekem is több pénz kell kajára,
hogy a radai rossebb álljon beléd!
Nem azért szültem világra a kölköt,
hogy sorsa csak a nyomor legyen,
hetente fog új cipőben járni,
s a legdrágább helyen veszem.
Tudod, nekem is a csillogás kell,
a partik, a zene s az önfeledt tánc,
hetente a fodrász és új manikűr,
nyakamba lógjon vastag aranylánc.”
Bólogat csendben s kötelet keres,
majd a gerendák között válogat,
az alagút végén a fény kihunyt,
s magával vitte az álmokat.
Előadó: Wéber Ferenc
Legutóbbi módosítás: 2010.10.12. @ 10:59 :: George Tumpeck