Vandra Attila : Megjelenik: Ebadta kölykök!

A kiadó július 26-ára ígérte! Nem kerül könyvesboltba, megrendelhet? a vandraattila@gmail.com e-mail-címen!

 

Vandra Attila könyvét olvasva, Gárdonyi Gézával

 

 Amikor a megtisztel? felkérés érkezett, hogy írjunk el?szót Vandra Attila „Ebadta kölykeihez”, kétszer is újraolvastuk a novellafüzért. Azt már korábban is tudtuk, hogy a szerz?t fékezhetetlen mesél?kedv, egészséges humorérzék és a Székelyföld mélyén megterm? humánum jellemzi, párosulva egy botcsinálta pszichológus terápiás türelmével, de ez a sorozata most mégis meglepetést okozott. Pöttöm h?seit Vandra Attila úgy hozza közel az olvasókhoz, hogy egyidej?leg képesek legyünk feltételek nélkül szeretni ?ket, de egyszersmind lássuk esend?ségüket, gyöngéiket. Erre a gyermekábrázolásra pedig csak a legnagyobbak képesek. 

Hogy pontosabban megértsük, mir?l is van szó, egy szikár egri tanítót hívtunk életre a ködbefúlt id?b?l: Gárdonyi Gézát.

S tisztelettel kérjük a nyájas olvasót: Vandra Attila novellafüzérét úgy olvassa, hogy mottónak az alábbi Gárdonyi-idézeteket tekinti: 

„A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.

Akinek a nyakát soha nem ölelte át kisgyermeki kéz, akinek sohse mondta gyermeki ajk: apám; aki soha nem remegett a halál árnyékában egy gyermekért, aki soha nem borult lelkében Isten elé a gyermek megmaradásáért hálából, az olyan ember csak töredéket kapott az érzések világából. Földi élete – akármilyen luxusvonaton haladt is – alagútban haladt.”

 

„A gyermek földre szállott angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros.”

 

Vandra „tanító úr” ugyanis – itt a 21. század digitális vadonában – így írta ezeket a történeteket. Az örökifjú Gárdonyi szellemében, lelkeket pendítve.

Köszönjük neki, hogy a nevelésnek, megértésnek és szeretetnek vannak még végvárai, s az egyiknek – a messzi Brassóban – ? a vitéze.

 

 

Vesztergom Andrea és Szokolay Zoltán

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.