Ó, ha e közhely világot cserélve virtuálra,
Jaj, lesz az is közhely-világ, mint HÉV,
Villamos, busz, vonat, meg a többi,
Ahol látod az alkoholista fejét, elbutult
Szeme-szája-orra, miféle jöv?be tolja,
Hogy húzza ki magát lényéb?l a mostan;
Miközben err?l a percr?l szól mindenik,
Mert nincs múltja, mihez ragasztható,
De jöv?je sincs, mibe kapaszkodna,
Csak a most van, amiben hulló por,
Pehely az ember, véletlenbe csomagolva,
Csak esik a porhó, eszement torzak,
Bár nem akarnak, de azok, amik, és a
Belül torzak, egyik sem így kezdte, nem ezt
Szívta ki anyjából, ?t meg a vákuum bel?le,
De esnek rakásra minden percben, igaz
Amit vélnek – az egész nem, amire jelölten
Esnek, egészen elesetten, pedig a gyermek
Tud megszületni, az anya meg életet adni -,
Ki hazud kinek, miféle orvos kever belénk
Felejtéscseppeket, tesz kísérletet bel?lünk,
Akik még egyszer akár így, csak így sem.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.18. @ 17:23 :: Petz György
