Hegyedben, hová pihenni jár a csend,
lépteim akkor… lomb alá temettem.
Jövök, hogy magam újra megkeressem.
Mindenütt tavasz, friss májfa ága leng.
Magamban hordtam ami megigézett
e rejtekhelyb?l, igen, itt szerettél,
p?re b?rünkre pergett rá a tört fény.
Ma nincs hazám, merre építsek fészket?
Hívlak, csúcsról a szavak visszaszöknek,
mély bódulatban ébrednek a völgyek,
hajnali harmat látogatja arcom,
idézlek, éltess, fényeddel gyarapszom,
madárvillanás szárítja a könnyet…
Hazaúton más énemnek köszönnek.
2010. április 8.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.08. @ 16:15 :: Koosán Ildikó
