Zsiráf nyaka nyúl magasra,
fönt a szénát szagolgatja.
Elégedetlen módfelett,
széna között almát keres.
Pár hónapos kicsi Zsiráf
szülei lába között jár.
Szalad aztán – lélek szakad -,
lel a falon egy jó lyukat.
Medencében Barnamedve:
ó, be jó, be víg a kedve.
Vízbe csapkod, pacsál, tocsog:
fut azután kötekedve.
Kinyúl a Nyúl, át a rácson,
nem megy, nem megy garádicson.
Minek menne, minek menne?
A káposzta megterítve.
Tehénb?l van nagy meg kicsi,
kisebbik a pici Boci.
Nagyon naaagy az anyukája:
tejet hozott vacsorára.
Tekn?sbékák között van egy:
régi ismer?söd neked.
Apáé volt valamikor,
akit iskolába adott.
Nincsen, habár épp lehetne
valahol egy kicsi Bálna,
ki – ha annyit nem zabálna –
Állatkert díszére válna.
Vén Tigris szól tekintéllyel:
”Mit keresel te kint éjjel?”
Ifjú Tigris szenvedéllyel
mondja: „Párduc szenved éjjel.”
Zöld f? fölött dall Pacsirta,
ezt a verset nem ? dallta.
Ezt a Papid alkotgatta.
Meg is látszik, ugye rajta?
