Kavyamitra Maróti György : Kamilla Állatkertje

Zsiráf nyaka nyúl magasra,
fönt a szénát szagolgatja.
Elégedetlen módfelett,
széna között almát keres.

Pár hónapos kicsi Zsiráf
szülei lába között jár.
Szalad aztán – lélek szakad -,
lel a falon egy jó lyukat.

Medencében Barnamedve:
ó, be jó, be víg a kedve.
Vízbe csapkod, pacsál, tocsog:
fut azután kötekedve.

Kinyúl a Nyúl, át a rácson,
nem megy, nem megy garádicson.
Minek menne, minek menne?
A káposzta megterítve.

Tehénb?l van nagy meg kicsi,
kisebbik a pici Boci.
Nagyon naaagy az anyukája:
tejet hozott vacsorára.

Tekn?sbékák között van egy:
régi ismer?söd neked.
Apáé volt valamikor,
akit iskolába adott.

Nincsen, habár épp lehetne
valahol egy kicsi Bálna,
ki – ha annyit nem zabálna –
Állatkert díszére válna.

Vén Tigris szól tekintéllyel:
”Mit keresel te kint éjjel?”
Ifjú Tigris szenvedéllyel
mondja: „Párduc szenved éjjel.”

Zöld f? fölött dall Pacsirta,
ezt a verset nem ? dallta.
Ezt a Papid alkotgatta.
Meg is látszik, ugye rajta?

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.