Könnyeid végiggurulnak
a fagyos földön,
magányos életed
hideg börtön.
jégcsap ver?dik szívedhez:
meg sem érzed,
nincs is már másod,
mint a büszkeséged.
reggelre elszökik
színes álmod,
a hajnal fényeit
meg sem látod,
marék apróval zsebedben,
– könnyeid bére –
elindulsz szétnézni:
mit adnak érte?
a jeges úton
bakancsod koppan…
– titi-tá, titi –
dúdolsz magadban…
