A halál kezében virág van:
nagy árulások árnyékában
hűsöl a becsület.
Kozmosz-üszök hull a világra,
de vajon ki lobbantja lángra
az ellopott tüzet?
Ki bír a megkövült irammal?
Roppant idő. És pillanattal
gyürkőző nemzetek.
Süvít a szó, s a nyúzott béke,
megcsúfolt jövőnk menedéke
a földön hempereg.
Ki fogja föl? Karjába véve
ki emeli a napra, fényre
megszenvedett jogon?
Gondok szántói közt a parlag
tiport ösvényén büszkén ballag
milliárd rokonom.
