Reggel a monitoron lapozgattam „újságjaimat”, félig álmosan, kortyolva tejeskávémat – forrón, és sok-sok (még annál is több) vízzel, kevés kávéval, löttyintésnyi tejjel.
Olyan átlagosan buta stílusban: kezdem a „kedvenc” oldalaimnál, ahol el?ször a címeken futok végig. Ha nem akad meg a tekintetem, „ugorgyunk”.
Kéjes érzéssel tölt el, mint egy vaskosabb újság el?tt, hogy még számtalan oldal van hátra, még milyen jó olvasmányok is várhatnak rám.
Megállok egy címnél. De érdekes… A legfrissebb kulturális híreket ajánlja az oldal…
Mégis, olyan déjà vu érzésem van.
És szemem, agyam ébredése közben elgondolkodtam, miért nem hír ez már régen. S miért érdemes néha utána olvasni egy „hirtelen” felbukkanó szenzációnak. Persze, tudom… Egy újszülöttnek… Meg minden. Mit is okoskodok én?
Hiszen nem bántani szeretnék én bárkit is!
Talán csak azért emeltem ki, mert hírt kerekítek én is bel?le.
„A három test?r írója nem Alexandre Dumas”
„Alexandre Dumas a legolvasottabb francia író, kicsik és nagyok kedvence, de Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan története nem az ? fejéb?l pattant ki, ? kidolgozta és nevét, ismertségét adta az így híressé vált regényekhez – err?l számolt be egy irodalomtörténész.
Calude Schopp, aki negyven éven keresztül tanulmányozta Dumas munkásságát, talált egy ismeretlen regényt, amely alapján meglep? következtetésre jutott: az Alexandre Dumas neve alatt megismert regényeket nem ?, hanem August Jules Maquet találta ki. A kortárs regény és drámaíró nem volt elég ismert név, így a kiadók sorozatosan elutasították, ekkor fordult Dumas-hoz, aki adóssággal küzdött, szüksége volt a sikerre.
A két szerz? közös munkájában készült a Három test?r és a Monte Christo grófja, Maquetét volt az ötlet és Dumas feladata volt a részletes kidolgozás, ? végezte a munka oroszlánrészét. „Maquet-ben nem volt meg Dumas zsenialitása” – mondta Schopp a sajátos munkakapcsolatról. Dumas egyébként nyilvánosan is vállalta társszerz?jét és jól megfizette, de az övé volt a dicsfény és a hivatalos szerz?i jog. Egyedül Maquet sírfeliratán szerepelnek azok a regénycímek, amelyek megírásában közrem?ködött.”
A cikk szerz?jének mentségére legyen, hogy nem írta le, Calude Schopp mikor hozta nyilvánosságra negyven évig folytatott tanulmányozása következtetését, és mikor is számolt be err?l.
Ha nem a napokban, akkor lehet, hogy a hölgy kezébe egy régebbi kalendárium akadt, s mivel neki teljesen új volt az amit olvasott, úgy is helyezte el egy irodalmi hírportálon, mint egy új felfedezést.
Visszalapozok az általam feltett hírek közé, hiszen készítettem Alexandre Dumas-ról összeállítást, születése napjának tiszteletére.
Megnézem mit is olvastam én akkor valamely számomra elfogadható hitelességgel bíró oldalon?
„Dumas és a strómanok”
„Dumas számos szellemíró (pestiesen szólva: Strohmann) segítségét is igénybe vette. Közülük a legismertebb Auguste Maquet volt. Maquet vázolta fel például a „Monte Cristo grófja” cselekményét, de fontos szerepe volt „A három test?r”-nek és folytatásainak, illetve Dumas sok más regényének megírásában is. Amikor együtt dolgoztak, Maquet találta ki és vázolta fel a cselekményt, Dumas pedig kidolgozta a részleteket, párbeszédeket, és a befejez? részeket.
Dumas az írás révén nagy vagyonra tett szert, mégis gyakran küzdött pénzhiánnyal, vagy keveredett adósságba, mert két kézzel szórta a pénzt, ha n?kr?l vagy fény?zésr?l volt szó. A hatalmas és költséges Monte Cristo-kastély, amelyet építtetett, tele volt olyan emberekkel (idegenekkel és ismer?sökkel), akik kihasználták az író b?kez?ségét.
Amikor Lajos-Fülöp királyt egy felkelés során el?zték, az újonnan választott elnök, Charles Louis Napoleon Bonaparte nem nézte olyan jó szemmel Dumas-t, mint a király. 1851-ben Dumas Brüsszelbe menekült a hitelez?i el?l, onnan pedig Oroszországba utazott, ahol a francia volt a második nyelv, és az írásai óriási népszer?ségnek örvendtek. Két évet töltött Oroszországban, miel?tt tovább utazott volna, hogy kalandot keressen és anyagot gy?jtsön további m?veihez. 1861 márciusában kikiáltották az Olasz Királyságot, a trónra II. Viktor Emánuel került. A következ? három évben Alexandre Dumas az egységes Olaszországért vívott harcokban vett részt, majd 1864-ben visszatért Párizsba. E három év alatt gy?jtötte az 1798-as nápolyi forradalomnak emléket állító köteteit, melyek a Luisa San Felice és folytatása, az Emma Lyonna.
Irodalmi sikerei és arisztokrata kapcsolatai ellenére Alexandre Dumas egész életére kihatással volt félvér származása. 1843-ban írt egy kisregényt Georges címmel, amely a rasszizmussal és a gyarmatosítás hatásaival kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A rasszista hozzáállás azonban még halála (1870. december 5.) után is sokáig befolyásolta a francia irodalomban betöltött szerepének megítélését.
2005 júniusában Franciaországban megjelent Dumas nemrég újra felfedezett utolsó regénye, a Szent Hermina lovagja. A történet a trafalgari csatát eleveníti fel, amelyben Lord Nelson meghalt. A regény folytatásokban jelent meg, és az író halálakor már majdnem teljesen elkészült. Az új kiadáshoz egy mai Dumas-kutató, Claude Schopp írta meg a befejez? két és fél fejezetet.”
Stimmel itt kérem minden.
Tulajdonképpen úgy van, ahogy a hölgy leírta – én is azt tettem, kiírtam a lexikális, ismert anyagot.
Csak nem kerekítettem bel?le szenzációt.
Eh!
De ügyetlen vagyok!
És maradok. Mert jobban szeretem, ha ismertetésként teszek fel valamit, és nem díszítem felesleges sallangokkal, burkolom a szenzációs, új felfedezések díszes csomagoló papírjába összeállításaimat.
Forrás:
V. É.
Napvilagnet.hu(2010. 02. 17.)
mek.niif.hu
wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: Adminguru
