Egy autista kisgyermek elképzelt gondolatai
Átnéznek fölöttem a nagyok,
– nem értik, ki vagyok!
félelmeim selymét sáros
csizmákkal tapossák,
belegázolnak álmaim kertjébe,
megvakítják csillagaimat.
halkan dúdolt dalomat
hangos dobszóval kísérik,
– mert nem értik:
az én harmóniám más!
az én könny? lépteimet
tarka pillangók követik,
szárnyaimat a titkok
angyalaitól kaptam,
meséimet hatalmas
varázslók mesélik…,
és én nem értem hogy
?k ezt nem értik!
