Thököly Vajk : Haláltánc – talán ma

A kereszt óta, máshogy gondolok a halálra *

 

 

 

A kereszt óta, máshogy gondolok a halálra,

ma vagyok, holnap megszületek,

kezem fogja, sorsom bontja, talán ma,

de nincs jellem mitől félhetek,

hiszen ő csak a halál…

…egyszerű mint én, habár

örökké él, munkálkodva, nehéz a dolga,

szerintem nem is pihen soha,

egy pillanatnyi érzés volt, ahogyan éltem,

eső mosta arcom, és felhők közül sütött a nap,

magasan fent az égen,

jó volt, emberi dolog volt,

örömmel, bánattal együtt táncolva,

s tudni, hogy ha megállnak mellettem,

könnyek közt gyászolva,

én is ott állok miként fekszem,

a testem csak kellék volt a színdarabban,

ahogy hitelesen játszottam szerepem,

és most így jó nekem egy magamban,

már nem fogom fogam vicsorítani,

mert a kereszt óta, máshogy gondolok a halálra,

nézem barátim, éppen színészkedve élnek,

s ha megszületnek, várni fogom őket talán ma.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk