A sötétségb?l jött felém,
bántotta szemét a fény.
Csak nézett rám hunyorogva,
– Nem semmi vagy ! –mondta
és szava
fényl? higanyként
gurult szerte-szét.
– Jól van. – mondta még,
de nem láttam se er?t,
se reményt.
Kerülte a fényt.
– Jól van. – léptem át
szétszóródott szaván óvatosan,
visszaadtam neki az éjt,
és
mosolyogtam.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.12. @ 12:32 :: Péri Györgyi
