Czirják Jolán : Szitál a hó

2009.12.12. Czirják Jolán Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Telet szitál reánk a hó

Fehér lepelbe burkoló

kezét szorítja már a fagy,

de ? nem az, ki félbehagy-

ja túl korán a kezdetét –

tovább ragyogja életét

nekünk, s ha álla pelyhesedni

kezd, szakállat is növeszt , mi

földet érve oly cirógató –

puhán simítja álmaink’ a jó….

Legutóbbi módosítás: 2009.12.12. @ 11:51 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"