Téged kétszer számoltalak

Megtörtént eset alapján *

 

 

 

Fiatalok voltak és szépek. Csaba azonnal rajta felejtette szemét Nóri karcsú termetén, hosszú lábain, dús fekete haján. Nórinak megtetszett a fiú széles válla, világosbarna, vállát verdeső, hullámos haja. A tetszésből szerelem, a szerelemből házasság lett, a házasságból pedig egy kislány született, aki örökölte anyja szép arcát és apja hullámos fürtjeit.

Panni már óvodába járt, amikor egy rutin vizsgálaton Nóri mellében csomót észlelt az orvos. A szövettani vizsgálat eredménye pozitív lett.

– Először megvizsgáljuk, hogy lokális–e a tumor, s ha igen, akkor műtéti úton eltávolítjuk – mondta az orvos. Nóri belekerült az egészségügy gépezetébe.

Ct, laborvizsgálatok, mellkas röntgen, orvosok, asszisztensnők, időpontok.

A műtét reggelén Apa átjött hozzájuk, hogy elvigye Pannit az óvodába, ők pedig Anyával és Csabával együtt indultak a kórházba. Nóri addig integetett a kocsiból kislányának és édesapjának, amíg csak látta őket, aztán előrefordult s egész úton kezét az ölében összekulcsolva ült, elrévedő tekintettel, szótlanul. Csaba sem beszélt sokat, mindössze a forgalomra tett néhány megjegyzést és néha lopva a feleségére pillantott.

A műtét után Nóri arra ébredt, hogy ágya mellett a férje és az orvos beszélget.

– Minden rendben ment – mondta az orvos –, pár nap múlva hazamehet a felesége, de néhány hét múlva újra be kell feküdnie a kórházba kezelésre.

Amilyen gyorsan felépült Nóri a műtétből, olyan nehezen viselte a kemoterápiás kezelést. Csaba beosztása megváltozott, ezért csak hétvégeken tudott jönni látogatni, hiszen helyt kellett állnia a munkahelyén, munka után pedig Panna töltötte ki minden idejét. Igaz, naponta többször is telefonált és anyósával mindennap beküldött valami kis ajándékot a feleségének. Néha édességet vagy gyümölcsöt, máskor pedig Panni rajzát mosolygós napocskáról, tarka cicáról, sokszínű szivárványról.

Anya mindennap ott volt vele a kórházban. Ült mellette, simogatta a kezét, olvasott neki, tartotta a tálat, amikor Nóri nagyon rosszul volt. A kemoterápia második hetében találta az első kihullott hajcsomót a párnáján. Másnap már csomókban szedegette össze a párnáról fekete fürtjeit, néhány nap alatt pedig az összes haja kihullott. Reggel a mosdóban döbbenten nézte, hova lett szépsége. Karikás szemű, sápadt arcú, kopasz fejű nő nézett rá vissza kétségbeesett tekintettel a tükörből. 

Anya másnap egy vidám színű, divatos sapkát vett elő a táskájából, s amikor délután Csaba megérkezett Nóri már abban fogadta. Ám tudta, hogy csupán haladékot kapott.

Nóri egész életében szép volt. Megszokta a rajongó tekinteteket és érezte, hogy férje mennyire büszke arra, hogy a férfiak megfordulnak felesége után az utcán. Ha hazatér a kórházból nem hordhat állandóan sapkát vagy kendőt, előbb–utóbb el kell viselnie Csaba tekintetét, amikor meglátja, mivé lett a felesége.

 – Ne gyötörd magad Nórikám – simogatta meg az arcát Csaba. – Tudod, hogy nekem mindig te leszel a legszebb!

Nóri odabújt hozzá és kezével vágyódóan beletúrt Csaba hosszú hajába.

Azon a napon, amikor véget ért a kezelés, Csaba szabadságot vett ki, hogy hazavihesse feleségét. Nóri örömmel nézett szét a lakásban, majd kipakolt néhány piperecikket a táskájából és a fürdőszoba felé indult.

– Lezuhanyozom magamról a kórháznak még a szagát is – mondta mosolyogva férjének.

Megnyitotta a csapot, előkészítette a köntösét, majd a tükör elé állt.

Lassan lehúzta fejéről a kendőt, aztán csak állt, tágra nyílt, semmit nem látó szemekkel. Ebben a pillanatban lépett be Csaba.

– Nóri, arra gondoltam, hogy ebéd után elhozom Pannit és… – A férfi döbbenten elhallgatott.

Nóri sem szólt, csak nézték egymást a tükörből egy végtelennek tűnő pillanatig. Aztán Nóri lassan megfordult és megtörte a csendet.

– Csak haj Csabi – mondta halkan –, majd kinő újra. – S vigasztaló ölelésre vágyva lépett egyet a férje felé. Ám Csaba keze már a kilincsen volt.

– Ne haragudj, de nekem most el kell mennem – hadarta a férfi és kirohant a fürdőszobából.

Nóri lassan leereszkedett a kád szélére és kezébe temette az arcát.

– Mi lesz velünk – suttogta halkan – hisz ki tudja, hány kezelésen kell még átesnem?

S ha mégsem sikerül megállítani a rákot és le kell venni a mellem, akkor mi lesz?  Édes istenem, mi lesz mivelünk?

Lezuhanyozott, kiterítette száradni a törölközőt, helyére tett néhány holmit a táskájából, de Csaba még mindig nem jött vissza. Testileg, lelkileg kimerülten feküdt az ágyba, de nem tudott elaludni. Már egy óra is elmúlt, amikor meghallotta a kulcs zörgését.

– Ki lehet az – gondoltan riadtan –, megjött Csaba, vagy talán Anya érkezett? Ha Anya jött, mit fogok mondani, ha megkérdezi, hol van a férjem és miért hagyott magamra?

Az ajtóban Csaba állt. Amikor Nóri megpillantotta, először a szájához kapta kezét döbbenetében, majd kiugrott az ágyból és kacagva kapaszkodott férje vállába.

– Csabi! Mit csináltál magaddal, te meg vagy őrülve?!

Csaba zavartan simított végig simára borotvált fején.

– Miért? Ez csak haj, majd kinő. Te is ezt mondtad.

Nóri abbahagyta a nevetést, befészkelte magát férje ölelésébe s könnyes szemekkel motyogta:

– A kórházban nagyon sok időm volt arra, hogy végiggondoljam az eddigi életemet. Történtek velem rossz dolgok is, mint például ez a betegség, de rájöttem, hogy sokkal több jó dologban van részem, mint rosszban. Szeretem a munkámat, élnek a szüleim, szép lakásunk van, született egy gyönyörű kislányom. De szeretném, hogy tudd Csaba, mikor arra a sok áldásra gondoltam, amit az élettől kaptam, téged kétszer számoltalak.

Igen. Téged mindig kétszer számoltalak.  

12látogató,2mai

Szerző Kovács Lilla Katalin 52 írás
"Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál."

10 Komment

  1. Aranka. Irma köszönöm szépen.
    Igazad van Krisztina én is többnek érzem és örülök hogy te is megérezted 🙂
    Az benne a legcsodálatosabb Éva, hogy megtörtént.
    Attila köszönöm neked a kalapemelést 🙂
    Erika drága, tudod az idő! De így fogd fel a dolgot, hanem úgy, hogy 48 és fél évig egy sort sem írtam. Ahhoz képest…:D
    Ugye Ilon, hogy megérdemelte? És akkor még nem is írtam meg mindazt a szenvedést, amin ez a két fiatal és a családjuk végigment.
    Nahát Ilcsi! ÃÅjra feljebb léptettél a ranglétrán! Nagyon büszke vagyok, egyetlen írófélét sem ismerek étkészlet rangban 😀
    Légyszíves tájékoztass, hogy mi lesz a következő fokozat, mert nagyon szeretném kiérdemelni!

Hagyj üzenetet