Czirják Jolán : Emlékpatak

Nyakamra fonja görcsös ujjait,
s szorongat már a fuldokló id?
Közösen vívjuk haláltusánkat –
kicsordul szemünkb?l lassan a jöv?.————Joli-kincsem, ez nagyon nagy képzavaros

 

Emlékpatak tapos a szürkés köveken…

Legutóbbi módosítás: 2009.12.13. @ 17:40 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"