Találtak egy kutyát!
A bolt el?tt plakát,
kézzel írt hirdetés.
Valaki elhagyta az eszét,
a pénztárcát vitte csak haza,
ugatja most polcon felejtett
süt?porért ágáló nagymama,
unokák kérd? szemekkel.
Kalács mib?l lesz, nagypapa?
Találtam én is,
no nem kutyát!
Flaszteren hagyott pártvitát,
vigéc brifkóját, ígért, jobb jöv?vel,
faliposztert, széttárt lábú n?vel,
elhagyott glóriát szemfed?vel,
lerágott csontot – bent hagyott vel?vel.
Keleti kurvát és egy pályaudvart.
Gyöngyi-bulvárlapot.
Fekv? corpust.
Amorfra rugdalt emberarcot.
Harcot.
Lejárt, pénzért árult konzerv barackot,
kínait, albánt, füstöset.
Magyart.
Vajba zsírozott szivárvány-sonkát.
Z?rzavart.
Találtam szerelmet.
Megálmodottat.
Nem kínálkozót,
nem otthagyottat.
Nocsak, nocsak! Mondom!
Nem is kenózom!
Megyek tükröt keresni.
Meglesz hamar!
Kopott foncsorban,
tudom, benne van,
lesz, lakik az arcom.
Megnézem, lehántom,
Csúsztatom
zsebedbe.
Vidd tovább!
Kétezer kilencbe’
ez volt az Élet!
-csataloo-
BGJ.2009.12.31.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.31. @ 08:23 :: Balog Gábor -csataloo