halottak napja (?)
apám. huszonhat éve múlt már,
vége lett. te nem engesztelhetsz
ki. és én se mondhatnám igazán,
sokkal jobb lettem. és nem
is engesztel?dhetsz, mert ismét
csak a csönd az, ami beszél.
mint akkor ott rég, zörögve
a bocskai utca macskakövén.
ültem biciklid csomagtartóján
(óvodába vittél) torkomban kapart
ez a nap, ez a csönd. és remegett
köröttünk a világ – ááá-ááá-áááá –
remegett hangom is, ahogy alattam
a kerék. éreztem, s?t tudtam, az er?
az id?, mi közöttünk feszül: halál.
ki emlékszik rám? fiam
