Böröczki Mihály - Mityka : Gödörlakó

Először féltem, hogy agyontapossák a házak, megüti az aszfalt,

rácsapódnak a játszóterek négyzetei és téglalapjai.

De ő gödröket talált a felvonulási épületek helyén, néhány

ott felejtett diófát,

és két jókora bemélyedést az eső utáni tócsának.

Földbe ragadt vasdarabok, megátalkodott bokrok konok barátja lett,

s a gazzal benőtt hepe-hupák közt hegyesre sebzett deszkacsonkkal

kutatott giliszták, százlábúak és csak az általa ismert

apró, fekete bogarak után.

Odaviharzott iskola után, feles biciklijétől kicsorbult a járdaszegély,

pendülve ugrottak félre a villámirammal megközelített

kavicsdarabok.

Hibátlan ösztöne mindig a hajmeresztő dolgokig sodorta,

s ha nagyritkán beszédbe elegyedtünk – mesélte-mutatta merre járt

– elhagyott mezei utak a városon túl, kiskert az oladi domb alatt

(az első – Paradicsomháború piros mezeje) – aztán újra vissza

az értelmetlenül ágaskodó házak közé.

Ideig-percekig követtem is , hogy aztán a sehogy se ellenőrizhető

zeg-zugokból kényszeredetten visszakozzak a szemmel befogható

apróbb terekbe:

 

          látom, ahogy a lépcsőház gyerekeivel összegyűjti

          a ház előtti fűbe hajigált cigarettacsikkeket,

          és tetszelgős halmot épít belőle a bűzölgő

          szeméttároló mögött.

          Apróhúga kipirult arccal mutogatja

          a járókelőknek a magántulajdont – és igazit csodálkozik

          a nagy felnőttek oda se figyelésén.

          Mi pedig – a lépcsőházi nagyok – ülünk a ház előtt

          a piros padon,

          (odacsentük egy valamikori pihenőféléből,

          visszarakták,

          újra hoztuk,

          mígnem ott felejtődött véglegesen,

          őrizve valami csakazértis győzelmet)

 

Néztük a kölyköket, a bolt előtti térség légüres nyüzsgését

– ügyet sem vetve a csikkhalmazra – így aztán senki se tudta meg,

és valamiért tökéletesen lényegtelen is volt, hogy szemétbe került-e,

vagy visszamosta az eső az erőszakoskodó bokrok közötti fűbe.

Mert mára már ennek is nyoma veszett.

A piros padot évek múltán a házhoz láncolták, de a történetek már

befoghatatlanok

– akár a fürdőkád vízében bujkáló szappan – az alig-érintés után

örökösen kicsúsznak a kezeink közül.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.