Lesb?l támad, lám itt figyel,
elmúlás ring az ághegyen.
H?s ecsettel fakítja már
a színeket – szökik a nyár
el?le – tudja itt a vég,
bár próbál langyot adni még
de virradatra lassanként
már dér surran – fázik a rét
– orcáját rejti ködlepel:
a hegyoldal fagyot lehel,
bokrok reszketve jöttét
az ?sznek – hajolnak hétrét
hullajtva a nyár ékét –
– fájó búcsút intenek,
rozsdállva, sírva peregnek
szegény kis holt levelek
…lassan temetik léptedet…
