Hitvány életemet
nem dúcolja már alá
ingatag önbecsülésem
Mint lüktet? ujjlenyomat –
paráználkodik bennem a kárhozat
És én – elfordulva önnön magamtól –
egyedül maradok szennyes múltamból csorgó jelenemmel –
s hiszem – megérdemelten fuldoklom benne – felemelt kezekkel