Bonifert Ádám : Ismerjük-e? (3) – A nemzeti színek

Nyomtatás

Ünnepélyes zászlófelvonás a budapesti Kossuth téren.

A NEMZETI SZÍNEK

Minden országnak vannak olyan színei, melyek jelképértelműek. Ez a történelem során változhat is, de a mindenkor aktuális színjelkép megjelenik a zászlókon, különféle tárgyakon, sokszor még épületeken is.

I./ A PIROS-FEHÉR-ZÖLD színhármas a világ tucatnyi országában jelkép, de a színek sorrendje és a zászlókon való megjelenése más és más. Összesen 10 ország zászlaja használja e színhármast, de másképpen (6 országban vízszintesen, 4 országban függőlegesen futnak a színek. P-F-Z a sorrend 2 ország esetében, de az egyik függőleges, a másik vízszintes. 3 országnál Z-F-P a sorrend, de az egyikben van címer, a másikban benyúló háromszög található, stb)

Részletesen a P-F-Z színhármasok csapata:

– Bulgária (fehér-zöld-piros, vízszintes sávokban),
– India (piros-fehér-zöld, vízszintes sávokban, a fehér sávban kör alakú címerrel),
– Kuwait (zöld-fehér-piros, vízszintes sávokban, oldalt benyomuló fekete ékkel),
– Madagaszkár fehér-piros-zöld (fehér függőlegesen, piros és zöld vízszintes sávokban) a hivatalos.
– Irán (zöld-fehér-piros, vízszintes sávokban, a fehér sávban a címer)
– Egyenlítői Guinea (zöld-fehér-piros, vízszintes csíkozással, baloldalról benyúló kékszínű háromszög. fehér sávban címer),
– Mexikó (zöld-fehér-piros, függőlegesen, a fehér sávban kör alakú címer)
– Olaszország (zöld-fehér-piros, függőleges elhelyezkedéssel)
– Magyarország (piros-fehér-zöld, vízszintes csíkokkal)

II./ A magyar történelem korábbi szakaszaiban egységes nemzeti színhasználat nem volt, a nemzeti színek uralkodók és a korok szerint változtak.

– Jellemzően KÉT színt használtak. Árpádtól kezdődően az Árpádház kihalásáig, 1302-ig a VÖRÖS-FEHÉR volt az uralkodó és az ország színe.
– Később sokszor változott. A Bethlen-féle SÖTÉTBORDÓ, a Bocskay féle ZÖLD színektől a Rákóczy-féle két színig, a VÖRÖS-FEHÉRIG.
– A francia forradalomban lépett be először a HÁROM szín (a trikolór), amit a 48-as szabadságharcban már Magyarországon is átvettek és a piros-fehér-zöld sorrendben alkalmaztak. És kevéssé ismert, hogy ezt a három színt József nádor felesége, az orosz cár leánya, Alexandra Pavlovna kezdeményezte! (Akinek kincsértékű műemlék nyughelyét az 1980-as években kifosztották).
– És 1848 után az addigi HABSBURG SÁRGA-FEKETE HELYETT tették hivatalossá, az 1848-as XXI. törvénycikk 1 paragrafusa cikkelyezte be. Ezt Haynau már 1849.július 19.-én betiltotta, visszaállt a Habsburg SÁRGA-FEKETE, majd a Monarchia bukása után ismét hivatalos lett  a három szín. Az 1949-es alkotmány ismét becikkelyezte a PIROS-FEHÉR-ZÖLD színeket, hivatalos jelképként.

A színek érzéseket is kifejeznek: a PIROS(VÖRÖS) AZ ERŐT, A FEHÉR A HŰSÉGET, A ZÖLD A REMÉNYT jelképezi. Ezért igaz az, hogy
„Sokaknak mindegy, ott van-e,
de senkinek, ha nincsen ott!”

III/ A nemzeti színek fő hordozója a NEMZETI ZÁSZLÓ (ORSZÁGZÁSZLÓ)

Nincs és talán soha nem is volt a világon olyan népcsoport, amelynek ne lenne, ne lett volna valamilyen jelképe, ami a közösségük együvé tartozását fejezi ki. Egyik ilyen nagyon elterjedt jelkép a ZÁSZLÓ.

A történelem során háromféle zászlócsoport alakult ki:

1/ A HADI ZÁSZLÓK, hadi csapatzászlók. Ezek egyik oldalán általában a koronás kiscímer, a másikon a vármegyei, városi címer volt. Eredetileg kizárólag a harcmezőn használták, hiszen nagyon praktikus, hogy minden oldalról felismerhető, és rúdra tűzhető. Egy-egy csapategységnek, bandériumnak külön zászlóik voltak, hogy magasba emelve messziről is jól lehessen látni, melyik csapategység, hol helyezkedik el. Innen aztán hamar szimbólummá vált, és az egyes csapategységek helyett egyre nagyobb közösséget fogott össze, míg a zászlók egy egész nemzet jelképévé váltak.

2/ A NEMZETI (TÖRTÉNELMI) ZÁSZLÓK. Ezeket uralkodók, fejedelmi családok. a közhivatalok, a polgárság, a nemzetőrség használta.
23 lobogó alkotja a történelmi zászlósort. /18 országos, 5 helyi)

Országos jelentőségű
1/   Honfoglaláskori zászló,
2/   Szent István király zászlaja,
3/   Az Árpád-házi királyok árpád-sávos zászlaja,
4/   Az Árpád-házi királyok kettős-keresztes zászlaja,
5/   Az Anjouk királyi zászlaja,
6/  Hunyadi János kormányzó zászlaja,
7/   Mátyás király fekete seregének zászlaja,
8/  Zrínyi Miklós zászlaja,
9/  Bethlen Gábor fejedelem zászlaja,
10/Thököly Imre fejedelem zászlaja,
11/ II. Rákóczi Ferenc fejedelem zászlaja,
12/ II. Rákóczi Ferenc lovasságának zászlaja,
13/ 1848-as gyalogsági zászló,
14/ 1848-as lovassági zászló,
15/ A Magyar Királyi Honvédség zászlaja 1869-ből,
16/ A Magyar Királyi Honvédség zászlaja 1938-ból,
17/ A demokratikus honvédség zászlaja 1949-ból, 
18/ Az 1956-os lyukas zászló

Helyi jelentőségű
1/  A Nyitra vármegyei nemesi felkelők zászlaja a török időkből,
2/  Bocskai hajdúhadnagyának zászlaja,
3/  A baranyai huszárezred 18. századi zászlaja,
4/  A jászkun huszárok zászlaja az 1770-es évekből,
5/  A Pest vármegyei nemesi felkelők zászlaja a napóleoni háborúk idejéből,

A történelmi zászlók egy része elpusztult, más részét őrizzük és állami ünnepeken ünnepélyesen felvonulnak a mai nemzeti (köztársasági) zászlóval együtt. Megsemmisült pl. Dózsa György kereszteszászlója (Bakócz Tamás adta neki), a Báthoryak, Bethlenek, Bocskayak zászlói, Rákóczi zászlainak többsége, stb. A megmaradt egyik „kuruc” zászlók egyike egyébként zöld színű – Pro Libertate felirattal.
A történelmi zászlókat különböző forrásanyagok lapján megpróbálták rekonstruálni (pl a honfoglalási zászló, Szent István zászlaja), ezek érdekes, de csak hipotetikus, feltételezett zászlóformák.

A ma történelminek tekintett zászlók az 1849/49-es magyar szabadságharc megmaradt zászlói. Annak idején, Világos után ugyanis retorzióként a Habsburgok minden elérhető zászlót megsemmisítettek. 70 db azonban Paszkievics kezébe került, aki ezeket a cári kincstárban helyeztette el. 1948-ban a szabadságharc centenáriuma alkalmából a SZU visszaadta MO-nak. Ezeket ma a Nemzeti Múzeumban őrzik.

3/ KÖZTÁRSASÁGI ZÁSZLÓK. Köztársasági államformák esetében az állam hivatalos jelképe, a magyar nemzet zászlaja. A történelemben több alkalommal volt fontos szerepe. Más államformák esetében uralkodói (császári, királyi, fejedelmi) zászlók jelképezték az államot. (lásd az előző listát)

A nemzeti zászlók kialakulása

A magyaroknak is, egészen régi időktől fogva, voltak zászlóik, de kezdetben nem volt egy egységes, magyar zászló: mindegyik magyar törzsnek különböző zászlaja volt. A Kézai – krónika szerint Géza koráig turulos zászló alatt harcoltak (vörös alapon fekete turulmadár).

  /Feltételezett forma/

A letelepedés után ÁRPÁD HÁROMSZÖG ALAKÚ VÖRÖS ZÁSZLÓJA vált az uralkodó jelképpé, ami először egy fehér kereszttel egészült ki, majd a különböző uralkodóházak alatt sokat változott.

    /Feltételezett/

Árpád idején a király zászlója azonos volt az országzászlóval. Ebből a korból az első adat III. András korából való, a bécsi Képes Krónika mutat be és ábrázol országzászlót. Ekkor az országzászlót még csak jelentős királyi ünnepeken (pl. koronázáskor) használták, egyébként nem volt látható.

Szent István zászlaja ehhez nagyon hasonló volt, ám a csúcsdíszként szolgáló pogány jelképet, a turult,  felváltotta fel István politikájának központi eleme: a latin kereszt. Így sikerült megőrizni a honfoglaló zászló hagyományos, vörös alapszínét, és kiegészíteni azt a nyugathoz tartozás, a kereszténység jelképével

Ez a zászló – kordivatból kifolyólag – hatalmas volt. Jelenléte a király egyfajta virtuális jelenlétét is mutatta, az ezt hordozók az uralkodó nevében jártak el.

A XI-XII. századi csatajelenetekben az egymással szemben álló felek egyike vörös lobogón, zöld hármashalmon álló ezüst kettős keresztes,

a másik pedig vörössel és fehérrel, hétszer vágott (vagyis négy vörös és négy fehér csíkú) zászló alatt harcol. (E szimbólumok ötvöződnek később az országcímerben.

 /Részben rekonstruált/

Az Árpádsáv történelmünk során (így napjainkban is) többféle értelmezésben bekerült a politikába. Az „árpádsávok” a kései Árpád-háziak által használt, vörössel és ezüsttel (általában) hétszer vágott pajzsmező sávjai. Zászlón először az 1270-es években fordul elő bizonyíthatóan. A motívum, amely az Árpád-kor utolsó évszázadában jelent meg az addig vörös színt használó Árpád-ház címerében, később a magyar címer részévé vált. Hírhedt modern kori változata a Nyilaskeresztes Párt zászlajában és karszalagjában volt látható, ahol azonban a magyar történelmi zászlóval ellentétben 4 ezüst, és 5 vörös sáv volt.
Az „árpádsáv” elnevezés egyébként az Árpád-ház 18. században megalkotott fogalmán alapul. Magyarországon – hasonlóan más európai államokhoz –  az első uralkodóház, az Árpád-ház címer elemei váltak az államcímer állandó elemeivé. A XIV. század második felében megjelent a magyar országcímer fogalma, addig az uralkodó családi címerét használták, a korabeli szokásnak megfelelően. Az ország címerének két letisztult forma adta az alapmotívumait, a kései Árpád-ház vágásos családi címere, illetőleg a kettős kereszt. A hétszer vágott (nyolc sávra osztott) vörös-ezüst sávos (pajzs)mező, melyet indokolatlanul hívnak Árpád-sávosnak, köznapi értelemben árpádsávosnak, sem magához Árpád fejedelemhez, sem az Imre király korát megelőző Árpád-háziakhoz nem kötődik.

A PIROS-FEHÉR-ZÖLD SZÍN együtt (tehát amikor a korábban használt piros-fehérhez csatlakozott a zöld szín), először MÁTYÁS KORÁBAN tűnt fel, egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen. Mátyás idején, a bécsújhelyi szemlén a királyi zászlón a kettős kereszt, a magyarok legyőzhetetlenségének szimbóluma mellett szerepeltek a meghódított tartományok jelvényei (Dalmácia, Cseh királyság, Ausztria).

A PIROS-FEHÉR-ZÖLD SZÍNHÁRMAS ELŐSZÖR 1848-BAN VÁLT AZ ORSZÁG HIVATALOS JELKÉPÉVÉ, a forradalom egyik jelentős eredményeképpen. A trikolor (azaz a három színű zászló) a francia forradalom óta vált „divatossá”, így a magyar zászló is három színű lett: mint korábban említettem, a PIROS SZÍN AZ ERŐT, A FEHÉR A HŰSÉGET, A ZÖLD PEDIG A REMÉNYT JELKÉPEZI. Ez azt is jelentette, hogy eltűnt a királyi zászló és megjelent a nemzeti lobogó.

 Az első nemzetinek nevezett lobogó

A forradalom leverése után természetesen tiltott jelképnek számított. A kiegyezés óta azonban újra magyarságunk legnagyobb szimbóluma lett a piros-fehér-zöld színhármas. Ezért a mai napig is ezeknek a színeknek a környezetében ünnepeljük nemzeti ünnepeinket.

  Kiegyezés utáni zászló

Állami zászlóként 1945-ig a kiscímer (megfelel a mai magyar címernek) szerepelt a zászló közepén. 1946 február 1. és 1949 augusztus 20. között a Szent Korona nélküli, úgynevezett „Kossuth-címer”, majd 1949 augusztus 20. és 1956 októbere között a szovjet mintára készült népköztársasági címer („Rákosi-címer”) volt középen. Az 1956-os forradalomban a felkelők és a lakosság kivágta ezt az idegen jelvényt. A Nagy Imre-kormány visszaállította a korona nélküli Kossuth-címert, mely még a forradalom leverését követő néhány hónapban is hivatalos volt. Az újabb, a Rákosi-címertől különböző,   de ekkor is szovjet mintájú, vörös csillagos,  un. Kádár-címer (1957 május 1. -1989 október 23.) a zászlón nem szerepelt.

Az Alkotmány a nemzeti jelképekről a következőképpen rendelkezik:

– A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest.
– A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.
– A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról alkotmányerejű törvény rendelkezik.

A KOKÁRDÁRÓL

Kokárdaváltozatok. Formailag nem szabályos az 1 és 4. Színben: mindegyik hagyományos sorrendű.

A zászló „kistestvére”, a nemzeti színekb?l álló kokárda (francia szó, azt jelenti, hogy szalagrózsa, szalagcsokor). A francia forradalomban keletkezett. A magyar szabadságharc ifjai átvették a formát, de a magyar nemzeti színekből állították és büszkén viselték. A későbbiekben, amikor március 15-e a forradalom és szabadságharc jelképévé vált, a kokárda is megőrizte azt a szerepét, hogy 1848/49 szimbólumaként viseltük a zakó hajtókáján.

A forradalom és szabadságharc egész folyamatát, összes vívmányát egyetlen napon, március tizenötödikén ünnepeljük. Ezért ekkor nem csak a Pilvax kávéházban és a Nemzeti Múzeum előtt történtekről, Táncsics Mihály kiszabadításáról, a tizenkét pont kinyomtatásáról emlékezünk meg, hanem a magát nemzet részének valló magyarokról, nemzetiségekről, külföldről érkezettekről, akik áldozatot hoztak a hazát védő harcok során és osztoztak a dicső bukás szenvedéseiben is.

A kokárda is március 15.-e szimbóluma, jelképe, jelvénye. Ennek sokféle formáját készítik kereskedelmileg, házilag, A legáltalánosabb, un. hagyományos kokárda körbefut és a szalag két vége átfedi egymást. A színek sorrendje pedig kívülről befelé haladva: piros-fehér-zöld (a fenti képen a 2 és 3.).
Az utóbbi években azonban vita folyik, hogy melyik a színek helyes sorrendje: P-F-Z, vagy Z-F-P. Melyik a „fordított” színsor?  Logikailag a Z-F-P, mert az első szín (a piros), mindig a kör közepén van és erre jön a következő  többi szín. Az 1990/91-es tanévben forgalmazott, siketek számára készített anyanyelvi tankönyvben már „fordítottan” ábrázolták a magyar kokárdát.

A magyar színsorrend a zászlón P-F-Z, az olaszon Z-F-P. A magyarban a piros, az olaszban a zöld az első szín. Ha azonban nem a kifeszített zászlón, hanem egyéb tárgyon jelenik meg, és nem egyenes, hanem körkörös, körívű formában, akkor könnyen lehet keveredés.
Pl. egy olasz fagylaltárusnál a reklámozandó zöld-fehér-piros (olasz) színű fagyi gombócokat egymás mellé rakják, de emellett ott büszkélkednek koncentrikus körökben is az olasz színek, mégpedig „magyar” kokárda módjára, vagyis P_F_Z sorrendben, hiszen körkörös elhelyezkedésnél az első szín helye mindig legbelül van. Természetesen lelógó szalagok nélkül.

2000 óta egyre többször lehet már látni az új álláspont szerint készített kokárdákat. Esetleg próbálják meg mások is, akiket az érvelés meggyőzött.

A cikksorozatban felhasznált források:

Nemzeti.lap.hu

Zászló.lap
Jelkép.lap

Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek

Emellett több tucat részinformációt adó internetes honlap