Szmolényi Edit : Fáradtság

Nyomtatás

A fáradtság ny?g, kínzó fájdalom,

terheket cipelek a vállamon.

Karjaid közt, ölelésed áthat,

jó itt lenni, megcsókolni szádat.

Bár velem vagy, és megnyugtatsz engem,

még nehéz az úton tovább mennem.

Álomrepülés… Ez minden vágyam.

Ringatózni a megvetett ágyban.

Ölelnénk egymást, minket meg a csend,

együtt, ketten, mint nyugalom és rend.

Hegyek és fák mozdulatlansága,

fáradt lelkem minden kívánsága

Lassan úszni, mint egy kishajó,

Partot érve kikötni volna jó…