Psenyeczki-Nagy Zsolt : Isten másfelé nézett (B)

– A gyerekeimet elvették. Munkát nem kapok. A lakásomat most árverezik a kamatok miatt. Nem lett volna egyszer?bb, ha rögtön az elején felakasztanak?!

 

Orsós Agenor Agamemnon egy borsodi kisfaluban látta meg a napvilágot, nyolcadik, de korántsem legkisebb testvérként. Furcsa, idegen íz? nevét vonaton ingázó, ám ital helyett inkább könyvekbe merül? apjától, lobbanékony, hirtelen természetét anyjától örökölte.

Ami azt illeti, ezzel véget is ért mindazon földi javaknak a felsorolása, amelyeket a szüleit?l örökölt.

Agenor tehetséges, jó esz? kisfiú volt és mivel tisztelte a feln?tteket, mélyen a lelkébe ivódtak els? tanárának, Géza bácsinak a szavai.

– Tanulj, Agenor! Az egyetlen dolog, amit nem lehet T?led elvenni az, ami a fejedben van!

A fiú majdnem kit?n?re érettségizett, az egyetemig azonban már nem jutott el, egy pontja hiányzott, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy élete gyökeresen más irányt vegyen. 

Szerencséjére a rend?rségnél éppen felvétel volt. Fel is vették, hamar elérte az ?rmesteri rangot és miután megn?sült, lakást is kapott. Sínen volt az élete. Márti, a felesége három gyönyör? gyerekkel ajándékozta meg. A kevés GYES mellett az ? fizetése épphogy elég volt a hónap közepéig, de boldogok voltak.

Este, szolgálat után vidáman hancúrozott a gyerekekkel. Valahogy újra gyereknek érezte magát ? is ilyenkor.

Márti nem vett részt a bolondozásban. Mosott, vasalt, f?zött másnapra, aztán, miután Agenor lefektette a gyerekeket, hullafáradtan zuhant mellé az ágyba.

– Valamit ki kell találnunk. Három havi villanyszámlánkat nem fizettük be és már nincs kit?l kölcsön kérnünk sem!

– Megoldjuk Édes, ne aggódj! Inkább bújj hozzám és játsszunk papást-mamást!

– Ne haragudj, de most ne! Hulla fáradt vagyok és holnap hajnalban kelek. – Márti háttal fordult neki és a következ? pillanatban már mély álomba merülve szuszogott.

Agenor elnyomta magában a csalódás okozta keser?séget és az anyagi helyzetükön töprengett. Még két évet kell kibírni, utána Márti visszamegy dolgozni, akkor már könnyebb lesz! Addig keres egy másodállást!

Másnap, mintha csak a Gondviselés rendelte volna így, egy kiragasztott hirdetést talált a villanyoszlopon.

„Rugalmas munkalehet?ség! Jó fizetés!”

Letépte a telefonszámot, és bentr?l felhívta. A közeli TÜZÉP telepen kerestek kisegít?ket mészoltáshoz. Rabvallató munka ez, a legmodernebb eszköznek a gereblye számított, amivel az oltókádba lapátolt égetett meszet kevergették.

A mészpor a b?rüket csípte, az id?nként kifröccsen? forró oldat a szemük világát fenyegette –, de a tulaj elfogadhatóan fizetett.

A munkatársak kezdetben ferde szemmel méregették, a nevét sem tudták kimondani. Agának hívták – annak legalább van értelme.

– Aga! Meló után bedobunk egy pofa sört a Kisbüdösben. Gyere Te is! – a meghívás azt jelentette, hogy végül is befogadták maguk közé

– Kösz, mennék szívesen, de nem tehetem. Vár a családom. Ezen a héten még csak álmukban láttam a gyerekeket – az utolsó szavakat már csak mintegy magának tette hozzá.

Otthon iszonyatos rendetlenség fogadta. Márti alvástól gy?rött arccal nyitott ajtót.

– Hát te?

– Nem tudom, mi van velem, hetek óta állandóan fáradt vagyok, legszívesebben egész nap aludnék.

– Azért legalább kitakaríthattál volna! – morogta maga elé Agenor. Dühösen, csapkodva ment a fürd?szobába, lemosni a mészport.

Elnyomta a haragot magában és bement a gyerekekhez.

– Apu, apu! – a lurkók rögtön megrohanták, a földre teperték és lovagolni kezdtek rajta.

– Agyonnyomtok, büdös kölykök! – kászálódott ki alóluk nevetve, aztán boldogan végigszorongatta, végigcsókolgatta mindegyiket. A fektetést mindig maga intézte, ha tehette, lefeküdt a földre az ágyuk közé és élvezte, amint három kis meleg kezecske az övébe simul.

Talán el is bólintott néhány percre. Mikor bement a hálószobába, Márti már hanyatt fekve horkolt az ágyban. Agenor fejében megfordult, hogy felhajtja a hálóingét, mint oly sokszor a gyerekek születése el?tt, de az asszony mosdatlan szaga elvette a kedvét. Ahogy mellé feküdt, valami furcsa, savanykás szagot érzett a leveg?ben.

Hetek, hónapok teltek el, de a helyzet nem javult, inkább rosszabbodott. Márti, az egykor oly szép és ápolt asszony, aki a sarki boltba sem ment le anélkül, hogy kifestette volna magát, egyre lomposabb-loncsosabb lett.

– Már nem is kellek Neked! Biztosan van valami n?d és hozzá mész, amikor nem vagy itthon!

Agenor szóhoz sem jutott a megdöbbenést?l. Hozzá lépett, hogy átölelje, de az orrát megint megcsapta az a kellemetlen, savanykás szag, így a mozdulat elhalt a leveg?ben.

Egyre többet dolgozott. Túlórákat vállalt, vagy a telepen töltött több id?t.

– Csoda történt! Aga eljön velünk este a Kisbüdösbe! Addig is itt egy kis el?leg, apósom f?zte! – Gyuri, a kollégája kezébe nyomott egy pici demizsont.

Agenor meghúzta. A karcos házi pálinka majd szétmarta a torkát, de ahogy folyt lefelé, jóles?en melegített, kicsit jobb lett a hangulata is. A Kisbüdös méltó volt a nevéhez, de olcsón mérték a pálinkát és három rund után a világ sem t?nt már olyan reménytelennek.

A telepen a munkakörülmények semmit sem javultak, az alapanyag viszont egyre silányabb lett. Ha ugyanannyit vagy többet akartak keresni, majd’ kétszer annyit kellett dolgozniuk. Siettek a keveréssel, kapkodtak a lapátolással… – aztán megtörtént.

Gyuri épp akkor dobott be egy lapátnyi mészkövet a vízbe, amikor Agenor gereblyével a kezében még mélyen a kád fölé hajolt. A felfröccsen? forró mészlé er?sen marta a szemét, mire sikerült úgy-ahogy kiöblítenie. Gyuri b?ntudatosan nyújtotta felé az após demizsonját.

– Fájdalomcsillapító. Idd meg és menj haza! Majd mi befejezzük! A pénzt is megkapod legközelebb.

Agenor sajgó, lüktet? szemével alig látva, a kíntól felhergelten lépett be a lakásba. A konyhában a már-már megszokott disznóól fogadta, ám ahogy fogcsikorgatva közelebb lépett a mosogatóhoz, hogy élete párja helyett rendet tegyen, egy törött pohár éles szilánkjába lépett.

– A kúúúúúúrva életbe! – üvöltött fel és féllábon ugrált a fürd?szoba felé, hogy újabb sebesülését ellássa.

Márti épp szembe jött a hálóból, alvástól gy?rött arccal és kicsit akadozó nyelvvel kérd?re vonta.

– Mit üvöltözöl itt?! – Agenort megcsapta a félreérthetetlen piaszag.

Ebben a pillanatban elszakadt a cérna és az elmúlt hónapok minden csalódása, minden feszültsége, egybeolvadva a szeme okozta kínnal és a talpából patakzó vér látványával, vakító lánggal robban fel a belsejében és lendítette nyitott tenyerét Márti arca felé. Az asszony a meglepetést?l szóhoz sem jutva egyensúlyát vesztette és hanyatt esett, egyenest be a fürd?szobába. Feje szörny? reccsenéssel üt?dött a WC kagylóhoz, majd a padlóra ért és mozdulatlan maradt.

 

A Magyar Köztársaság nevében!

A bíróság három év börtönre ítélte, külön súlyosbító körülményként róva fel rend?ri mivoltát. A testülett?l természetesen elbocsátották, a gyerekei állami gondozásba kerültek a büntetés idejére. Szabadulása után az els? útja a gyámügyhöz vezetett.

– A határozat úgy szól, hogy a gyerekek a saját érdekükben állami gondozásban maradnak.

– Saját érdekükbeeen?! El tudja képzelni, hogy jobb hármuknak három intézetben, mint az édesapjukkal?!

– Sajnálom, ön büntetett el?élet? és ráadásul er?szakos b?ncselekményért ítélték el!

Agenor hétközben hivataltól hivatalig rohangált, hétvégén láthatásra utazott a három különböz? intézetbe, mert a gyermekek érdeke azt kívánta, hogy ne kerüljenek b?nöz? apjuk fennhatósága alá – a körülmények azt viszont nem tették lehet?vé, hogy egy helyre kerüljenek.

– Itt írja alá a jelzálog felhatalmazást! Egy héten belül folyósítjuk a kölcsönt – aztán hetente jövök a részletekért. A ÚT (Uzsorázunk, de Törvényesen tesszük) Zrt. Munkatársa szenvtelen arccal tette a dolgát.

– Tessék, ügyvéd úr, az ötszázezer forint, ahogy megbeszéltük.

– Rendben, Orsós úr, de felhívom a figyelmét, semmit sem garantálhatok.

– Én csak a gyerekeimet akarom. Nekem már csak ?k maradtak. Nélkülük nincs értelme az életemnek!

Az ügyvéd lelkiismeretesen végig próbált minden lehet?séget, de hiába.

– Orsós úr! Az ön el?életével… – reménytelenül ingatta a fejét.

– A gyerekeimet elvették. Munkát nem kapok. A lakásomat most árverezik a kamatok miatt. Nem lett volna egyszer?bb, ha már az elején felakasztanak?!

 

Agenor hét évig élt az utcán, abban a reményben, hogy amikor a legnagyobbik gyermeke nagykorú lesz és kikerül az intézetb?l, újra kezdhetnek mindent együtt

A fagyhalál épp egy héttel a fiú tizennyolcadik születésnapja el?tt vitte el.

Az Önkormányzat a hatályos rendelkezéseknek megfelel?en kiutalt a temetés költségeire százezer forint rendkívüli segélyt.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Psenyeczki-Nagy Zsolt
Szerző Psenyeczki-Nagy Zsolt 30 Írás
Megértem fél évszázadot - túlnyomó részét a "létező szocializmusban". Szereztem 1,9 diplomát - azért a tört szám, mert az ELTE-nek (és saját magamnak) még tartozom egy államvizsgával... Gyerekgyártásban már megtettem a magamét (tudjuk: 2 szoba, 3 gyerek, 4 kerék ...) most már irány a halhatatlanság! - Ez a busz megy a Párnás Szuszra? P.s. előbb-utóbb teszek fel képet is, csak találnom kell egy olyat, ami nem meríti ki az esztétikai környezetszennyezés fogalmát.