Havas Éva : Tün? eszmélet

Nyomtatás

…darabokra repedezve,
apró részeire esve,
talpam alól tünik, foszlik
öntudatom biztos kérge,
porrá hullik mi volt eddig
támaszom a végtelenbe –
– eszméletem peremén
búcsút int már a remény,
s én is hullok le a mélybe,
szállingózok lejjebb egyre,
elmerengve és kerengve
mint egy könny? tollpihe
– van még aki észrevesz?
éber létem vége ez,
álomködbe révedez –

…ezt még hallom…

…itt az álom…

(…tünik minden…)

…tán még érzem…

…de most

már

ne

m