Kavyamitra Maróti György : A cigányság eredete, vándorlásai, múltja és jelene 1.

Régen, fölkérésre, tankönyv gyanánt írtam ezt: meg is jelent, rend és mód szerint. De talán ââ?¬â?? tekintettel bizonyos eseményekre, fejleményekre ââ?¬â?? nem árt újra tudatosítani!

 

„Az ég madarainak vagyon fészkük, a rókáknak barlangjuk, a farkasoknak tanyájuk, az oroszlánoknak és a medvéknek búvóhelyük, és minden állatnak vagyon hová lehajtania a fejét, de a nyomorult egyiptomi faj, amelyet csak czingarosnak nevezünk, méltán váltja ki sajnálatunkat, holott nem tudhatjuk, hogy e nyomorúságukat a gonosz fáraók zsarnokságának vagy a sorsnak köszönhetik-e? ?si szokásaik szerint igen nehéz életet élnek …. nincsenek nekik öröklött javaik ezen a földön, nincsenek városaik …., hanem biztos hajlék nélkül vándorolnak a világban; nem ismerik a gazdagságot és nagyravágyást, hanem a magas égre nézve napra nap, órára óra, a tulajdon két kezükkel, üll?vel, fújtatóval, kalapáccsal és fogóval küzdenek meg a betev? falatért és a testük ruhájáért.”

 

                        (Thurzó György nádor menlevele Franciscus vajda és társai számára    1616-ból)

 

Érzelmi  bevezetés

 

Ötödikesek klubdélutánja a Karácsony el?tti utolsó tanítási napon.
Négy gyönyör? lánykám táncol a terem közepén, a fiúk kicsit odébbhúzódva csak egy – két tánclépés erejéig mozdulnak.
E nyolc gyerekb?l legalább négy cigány származású.

A zene, mely a magnóból j?, hol rap, hol disco; a tánc koreográfiája inkább a harlemi négerekére emlékeztet, mint kárpáti vagy akár oláh cigányokéra.
Zseniálisan mozognak ezek a töpörty? lányok, még csak “n?ígéretek”, de nem ?seik táncát járják.
Töprengek, amíg nézem ?ket.

Hah “cigánykérdés”, és annak minden konzseniális megoldása!
Asszimilálni ?ket, ahogy egyes álhumanista próféták gondolják?
Integrálni ?ket, ahogy az értelmesebbek vélik?

Fenébe is! nem lenne jobb ráébreszteni ?ket gyökereikre? Megismertetni velük ?si kultúrájuk mélyten mély kútját, hogy büszkék legyenek arra?
Mi szerepem lehet nekem ebben?

És miért neked? – hallom máris a kérdést. Nem vagy cigány, sosem éltél roma közösségben, hozzájuk való vonzalmad talán romantikus lelked mélyéb?l fakad csupán, szánalmadból, mindig jobbítani akaró szándékodból.

Ez bizony vád, talán nem is kevéssé jogos.
Hogyan merészelhet valaki belevágni a romani nép eredetének, nyelvi gyökereinek vázolásába, aki nem tud cigányul (lehet egyáltalán “tudni” cigányul akként, mint olaszul, angolul, oroszul?), aki sosem élt a falu határában a cigánytelepen?
Mi jogosít engem effajta szemérmetlenségre?
Velem született önhittségem?
Mi?

Két kicsinyke fénysugár-válasz a sötét kérdések éjében: zsidó vagyok félig-meddig, mindenesetre annak vallom magam, mostanában egyre inkább (már ahogy szaporodnak a diszkrimináció jelei megint, ki tudja hányadszor a történelem során); annak a race-nek a tagja, mely a másik diaszpórába szórt nép itt Európában meg szerte a világban.
Eszem ágában sincs persze egyenl?ségjelet tenni a két üldözött fajta közt. Tudom, hogy nekünk mindig is voltak zsinagógáink, f?papjaink, iskoláink; sokszor, igen sokszor bevontak minket a gazdasági élet legfels?bb, vezet? köreibe, írók, fest?k, zeneszerz?k kerülhettek el? a zsidóság többezer éves formálóedényéb?l. Nekik sosem volt ilyen szerencséjük.

De igenis van, ami közös.
Az üldöztetés, a pogromok, a kitaszítottság szörny? érzete, a haláltáborok krematórium-füstje.
Ezt képes vagyok átérezni, ezért jogomban áll szólni.

Ez egy.

Kett?.
Életem jelent?s részében az ?si India létnézeteivel, irodalmával, nyelvével foglalkoztam, lényegtelen ehelyütt, hogy miért, de foglalkoztam, foglalkozom.
Avval hízelgek magamnak, hogy kezdem érteni egy és más aspektusát, márpedig ?k onnan valósiak.

Belefoghatok hát?

 

A kétféle népnévr?l

Cigány, roma  vagy rom?
Már a névadásnál megállhatunk, hisz érzelmeket korbácsolhat föl, vihart kavarhat. Hiába, hogy jól tudjuk a cigány elnevezésnek csak kés?bb rátapadt hordaléka ad pejoratív mellékízt, sok rom érzelmeit sértheti.
(Úgy jártunk evvel is valahogy, mint annyi más szép névvel, szimbólummal: az árja csak annyit jelentett a Gangá mentén, hogy “szent”.
De Hitler és a nácizmus megterhelték e szót, és mára rosszíz?vé vált.
A szvasztiká, a szép horogkereszt sem hordozott mellékjelentést egészen az épp elmúlt század harmincas éveiig, ahogy az ötágú csillagot meg mások, de nem kevésbé parancsuralmi rendszerek járatták le.)

Akiket mi cigánynak nevezünk meg kívülr?l,  magukat romnak, többes számban romának hívják.
Tehát, amikor mi, “fehér emberek” rendesek akarunk lenni, és “romák”-ról nyilatkozunk, eleve butaságot beszélünk, még mer? jóindulatból is.
Én maradnék az alábbinál: rom, romnyi (cigány férfi, cigány n?),  romá (romok = cigányok).

Ami a “cigány” elnevezést illeti, az európai eredetre megy vissza. A Remete Szent György címet visel? grúz legenda elmeséli, hogy egyszer Konsztantinosz Monomakhosz császár bizánci palotájának kertjét, annak állatait vadak pusztították, amire a császár elhívatta “Simon mágus leszármazottait, az adszinkanoknak nevezett szamaritánusokat”, akik különféle varázslatokkal végül távoltartották a kertt?l a vadakat.
A szövegváltozat kissé romlott, mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy a görög atsiganoi (egyes szám: atsinganos) kifejezéssel van dolgunk, mely egy ?skeresztény-eretnek szekta elnevezése volt a Bizánci Császárságban úgy a 8 – 9. század táján.

Járta aztán egy harmadik elnevezés is, f?ként a 14 – 17. századig, az, amelyet a mottóban idézett Thurzó szöveg is használ: a fáraó népe, vagy az egyiptomi faj.
Mármost ezért els?sorban maguk a cigányok felel?sek.
Els? európai hazájuk a Peloponnészoszon, f?ként a Modon (ma: Methoni) melletti Gippe községben volt, melyet az 1500. évi nagy török foglalás után kellett elhagyniuk, és ha kérdezték ?ket: “Hát ti honnan jöttök?” ?k azt felelték: “ek Gippe”, azazhogy: “Gippéb?l”.
A hasonulás ezt azonban “eggippe”-vé mosta: könny? volt belehallani az “egyipte, Egyiptom” szavakat.

Az már aztán igazi ind lelemény, hogy utóbb a cigányság legendát varázsolt e félrehallás köré, állítván, hogy a cigányság Egyiptom egy szerencsétlenül elszakadt törzse, akiknek valami b?n miatt kell vezekelniük a hontalanságban, a vándoréletben, a szegénységben.

(N.B. Ez tényleg India! Patandzsáli 5. századi gondolkodó az ? Jóga Szútrájában azt írja egy tudatállapotról, hogy “ilyenkor a jóginnak olyasféle érzése van, mintha repülne”.
Az olyasféle annyi szanszkritul “jat”. “Tat” viszont azt jelenti: épp ugyanaz.
Valamikor, valaki – tán egy ánglius hódító – ezt a jat-ot olvasta tat-nak, és leírta a mondatot: “Ilyenkor a jógin repül.”

Hogy aztán az ostoba európai turisták nagy álmélkodására – ha a jóginok nem is, de – az indiai fakírok meg mutatványosok elkezdtek röpködni, talán ne írjuk az indiai jóga számlájára.)

Mármost én úgy fogom használni (elég önkényesen) a két szót, hogy amikor mintegy kívülr?l, “gádzsó”-ként írok róluk, a cigány, ha a saját szemszögükb?l, akkor a rom – roma megnevezést fogom használni.
Ámbár: meglehet, hogy még ennyire sem leszek következetes!

 

Az eredet és bizonyítékai

 

A cigányságnak – a legutóbbi id?kig – nem volt írásbeli kultúrája, hagyományaikat hallomás rögzítette, ami azt illeti már evvel is bizonyítva régmúlt, indiai eredetüket.
Az ?si Indiában ugyanis szintén nem rögzítették írásban a hagyományokat: volt a szmriti és a sruti, vagyis a kinyilatkoztatott és utóbb kommentált hagyomány, de: mindkett? szigorúan szóbeli volt.
Ezért tartottak oly soká a tanulóévek Bhárata földjén: a brahmin vagy ksatrija tanulónak minimum a védákat (nem csekély szövegmennyiség) kívülr?l, hallás útján el kellett elsajátítania.


Mármost az a tény, hogy a cigányság eredetére nézve írásos dokumentumok nem maradtak fönn, ezért az eredet kérdése legalább három területen igényelt tudományos kutatásokat: nyelvi, antropológiai és lexikostatisztikai alapon.

Mindhárom kutatási terület oda vezetett, hogy ma már – néhány romantikus kis-egyiptomi eredet hirdet?jén kívül – a kutatók egyetértenek abban, hogy a cigányság indiai eredet? nép.


Hozzá lehet a három alapkutatási területhez még nyugodtan tenni néhányat.
Kulturális, gondolkodásbeli örökség, mesekincs, hitvilág stb.
Az alábbiakban ezen eredmények néhányát osztanám meg olvasóimmal.


A nyelv

A nyelv jelenlegi neve: romani. Az elnevezés er?sen megtéveszt?, hisz csak hazánkban is – alapos számolás után – három f? és tucatnyi melléknyelvjárást találhatunk, közöttük olyan is akad, melynek tagjai nem értik meg egymást.
Ennek ellenére a nyelv vizsgálata nagy segítséget nyújthat eredetének és fejl?désének leírásában. Az persze más kérdés, hogy vajon a nép eredetének megértésében is segítségünkre lehet-e a nyelv beható tanulmányozása, mivel a romani nyelvet beszél?k nem feltétlenül azonosíthatók kapásból a cigány néppel.

Bármely korai nyelvemlék – melyet persze írásban nem a romák hagytak ránk – rengeteg görög, szláv illetve román származású szót tartalmaz, nem lenne nehéz pusztán szókincs alapján ezen nyelvek valamelyikébe osztályozni a romanit.
Mi magyarok azonban ehhez feltehet?en hozzá vagyunk edz?dve, hiszen finnugor rokonságunk bizonyításához – bár újabban egyes nem túl tisztafej? emberek ismét kétségbe vonják ezt is – sok más nyelvb?l jött szókészleti elemet kellett lebontani.

Problémát okoz az is, hogy ma nincs egyetlen mértékadó romani nyelv, hanem számtalan dialektus van, tehát az eredet kérdésénél az sem közömbös, hogy a romaninak melyik dialektusát választjuk vizsgálat tárgyául.
Bizonyos, hogy idehaza például más eredményt adna az oláh és megint mást a kárpáti cigányok nyelvének vizsgálata.

A dialektusok összehasonlító nyelvészeti vizsgálata azonban rengeteg valódi információval szolgálhat e dialektusok összefüggéseir?l.

Jó kétszáz éve már annak, hogy el?ször merült fel a romani indiai eredetének lehet?sége. A vizsgálatokat azóta a három legfontosabb nyelvi síkon (alapszókincs, grammatikai szerkezet, hangtani megfelelések szabályos volta) többször elvégezték, így ma már nem sok kétség merülhet fel e származással kapcsolatban.

 

Minden nyelv kés?bbi fejl?dését?l függetlenül tartalmaz olyan egyszer?, többnyire a mindennapi érintkezéshez elengedhetetlenül fontos, javarészt egytagú szavakat, melyek – bármilyen hatások érjék is utóbb a leszakadt népcsoportot – csekély, de minden esetben törvényszer? változásokkal megmaradnak. Ilyenek a személyes névmások (én, mi, ?k), t?számnevek (egy, kett?, hét), f? cselekvéseket vagy történéseket kifejez? igék (eszik, esik, alszik, lát), alaptulajdonságot hordozó melléknevek (szép, jó, nagy), természeti tárgyak (k?, es(?), víz, jég), testrészeket és rokoni kapcsolatokat jelent? f?nevek (v?, fivér, anya, kéz, szem, szív), egyszer? foglalkozások, állatnevek stb.

Az egyes számú függelékben a jegyzet végén csatolok egy szószedetet, mely szókincs tekintetében jó bizonyíték lehet a romok indiai származására!

 

(A függelékek az esszé befejeztével következnek!)

 

– folytatom –

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.08. @ 09:31 :: Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.