B.G.Boróka : Hiányod

Nyomtatás

Lázas kínomban magam vagyok, egymagam.

Bezárt szívem a kaput döngeti, hasztalan.

Félt? s óvó sugallat, mely régi tapasztalat, óva int:

vigyázz kicsim, meg ne égesd magad megint!

Aztán mintha minden leomlana:

kezed érintése bilincset olvasztana,

ölelésed feledtet mindent, minden csaló emléket.

Reményt adsz, hogy szeresselek, ha mernélek.

Hiányod szárnyán mégis bátorságra kapok.

Mehetnek a csudába a félt? gondolatok!

S repülök hozzád féktelen vággyal,

boríts be véd?n csókoló száddal!

Kedves Gabi!

Elnézésedet kérem, de ez sokat dekkolt nálam,

szerencsére küldtél mást, amit föl tudtam tenni.

Ez nekem túl sok, vastaggal jeleztem az átnézend?ket.

Kézcsók:

Gyuri