Schődl Gábor : Patyomkin páncélos és az ő lövésének igaz története

Becsszóra…

A hajó a Cáratyuska legszebb, legnagyobb, legpusztítóbb hajója volt.

Ágyúinak száma eggyel kevesebb, mint égen a csillagok.

A legénység létszámával azonban évek óta baj volt. A cári Iparitanulóképző, mely a csórikákat képezte profi hadihajósokká, pénzügyi gondokkal küzdött.

Például nem jutott rubel Virtuális táblákra, ezért az összes lőgyakorlatot élesben voltak kénytelenek megtartani.

A Muzsikok aggódva olvasták a Prosztingerszkaja napi számait, amely tájékoztatta őket, ma, melyik falut lövik rommá, gyakorlat gyanánt.

Ekkor seperc alatt elmenekültek.

Már aki tudott! Mert az ágyúk kezelői mindig bepiáltak lövészet el?tt! Ez amolyan-jópofa-orosz népszokás volt. Ilyenkor aztán a szomszéd falu is kapott az áldásból. Így hunyt el Alekszij Botrafos, aki a slózin megnyugodva olvasgatta a gazétát, hogy ők csak a jövő héten kerülnek sorra…

Cáratyuska, egyszer meglátta a szétlőtt viskókat és utasítást adott.

Így készültek el a csodálatosan szép Patyomkin falvak, Grigorij Alekszandrovics irányításával.

A legénység gyakran nélkülözte a zsoldot és egyre elégedetlenebb lett.

Végül fellázadtak és kijelentették, mától vörösök! A cáratyuska feje is az lett, a pipától!

Az ominózus napon a főlövegkezelő ájulásig részegen állt szogálatba. Senkinek sem tűnt fel, bár a muslinca felhő amely követte, az átlagosnál is nagyobb volt.

Addg-addig tántorgott, míg elesett és rádőlt az elsütőbillentyűre, működésbe hozva az ágyút!

A Murphy törvénye szerint az évszázad lövése lett!

Így vette kezdetét a forradalom.

 

A többi, mese…

 

Legutóbb szerkesztette - Schődl Gábor
Szerző Schődl Gábor 55 Írás
Epipapi vagyok, aki próbál humorizálni.... Skype-schodl2941 Csak szépen, sorjában hívjatok....