– kihagytam a földvári mólót,
a szürke-zöld vizet, egyáltalán,
a balatont, ahol kövei között
a földvári mólóból ugyanannyit
értek, mint az óceánból.
– a végtelen bármerre végtelen,
az ember hiába gázol: víz,
föld, leveg?, vagy azok hiánya -,
de vedd a parányt csak,
egészen addig, mikorra nyelvet
sem találsz, a fránya atomba
vágott részecskék hogy élnek –
ülnek, küzdenek, hogy egészként
sejtessék meg a végtelen nyugalmat,
amit a táj itt jólelk?en ad;
de légy résen, jó cserkész,
a látszatok hullámán száguldasz
moccanatlan hajódon is,
elég, ha vízre nézel, béka-
nyálas hajladozásra, a k?re,
mi e frizurát büszkén viseli,
elvillanó küszök varrják a tó
szövetét, míg egy-egy sirály
írja át az életanyagot: rikolt,
lecsap, átlényegít, és leszar,
ha ott talál, hol nem kéne, hogy légy.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.19. @ 16:44 :: Petz György
