A kulcstartódat bámulom, te szólsz hozzám,
de én most éppen a mocsáron túl vadászok.
Gyöngykrokodil lóg a bal farzsebedből,
a nejlon pénztárca csücsköd zavarba hoz.
Ne forgolódj már annyit, csak izegsz-mozogsz,
miközben jó nekem, ha szemben állsz.
Úgy némi figyelmet parancsol tekinteted,
de így csak elmozdul a lencsevég világ.
Te még nem nyílsz meg, az inged gombja már kacér,
úgy látom, pár szőrszál integet felém.
Idézőjel az, de nem tudom, hogy idézhető-e
a hirdetés egésze, vagy csak ott az a két árva szőr
s a többi pont, anyajegy halom.
Látod, zsákbamacska vagy, pedig ezerszer írtam,
unott körökbe többé nem bocsátkozom.
Már becsapott az első pillantásra
mintás zoknidhoz lakkcipő s fokozva még kopott farmergatyó,
ingeden pálmafák virítanak, válladra csapva kék zakó.
Oly szép volt a lelked tested nélkül annyi nap,
látom, te is zavarban vagy.
Nekem most valahogyan fel kell oldanom az elmúlt hónapokat:
– Nekem adnád emlékbe a gyöngykrokodilodat?
Legutóbbi módosítás: 2009.07.07. @ 08:19 :: Kőmüves Klára
