H.Pulai Éva : 110 éve született Ernest Hemingway

ââ?¬Å¾Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.ââ?¬Â Hemingway

 

 

„S ne gurulj dühbe, majd csak megtalálod a kivezet? utat. Ha már végleg nincs más, szépen veszíts. Ne légy olyan, mint a tört gerinc? kígyó, mely önmagába harap. Még nem roppant meg a hátad. Várd meg, amíg baj ér, akkor is ráérsz zokogni. Várd meg a küzdelmet, miel?tt feldühödnél. Van még id?d.”

 

Ernest Miller Hemingway (Oak Park, Illinois, USA, 1899. július 21.Ketchum, Idaho, USA, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.

  

Élete

A kalandos élet? író jómódú polgárcsaládból származott. Oak Parkban, Chicago (Illinois) egyik külvárosában született mint második gyerek és els? fiú. Apja Clarence Edmonds Hemingway vidéki orvos volt, anyja Grace Hall Hemingway. A család egy hathálószobás Viktória-korabeli stílusú házban lakott, melyet még Hemingway anyai nagyapja épített. A nagyapa, Ernest Miller Hall, angol emigráns volt, és az amerikai polgárháború veteránja.

 

 

The Hemingway Family,

1906

Oak Park, Illinois

  

Hemingway anyja, egy uralkodó természet? és er?sen vallásos asszony, szigorúan betartotta az Oak Park-i protestáns erkölcsöket. Hemingway kés?bb Oak Parkról, ahol feln?tt, így írt: “A helyet széles gyepek és sz?k látókörök jellemezték.” Hemingway inkább természetkedvel? apjához húzott. Együtt mentek vadászni Michigan erd?iben, táborozni, horgászni a tavak körül. A család gyakran töltötte nyári vakációit a Windemere-nek nevezett nyaralójukban, a Walloon tó partján. A természet iránti vonzódás Hemingwayben korán megalapozta élete végéig tartó szenvedélyét a szabadban ?zhet? kalandok iránt, és vágyakozását a messzi, elszigetelt tájak felé.

 

Hemingway az Oak Park és a River Forest nev? középiskolákban (1913-1917) kiváló tanulmányi eredményeket ért el az angol és az azzal kapcsolatos tárgyakban, azonkívül kultiválta az úszást, ökölvívást, és az amerikaifutballt. A középiskola után kihagyta az egyetemet, és megkezdte írói tevékenységét mint riporter The Kansas City Star nev? újságnál. Annak ellenére, hogy csak hat hónapig dolgozott a Star-nál (1917 október-1918 április), írói pályája alatt mindvégig az újság stílusát követte mint alapvet? vezérfonalat:

 

Írj rövid mondatokat és paragráfusokat. Használj er?teljes angolt. Légy pozitív, ne negatív.”

 

Hemingway születésének századik évfordulóján a Star az utolsó száz év egyik legjobb riporterének nevezte ?t.

 

Miután úgy döntött, hogy részt vesz az els? világháborúban, otthagyta az újságot, és apja tiltakozása ellenére katonának jelentkezett. Az orvosi vizsgálat azonban felfedezte rövidlátását, így mint önkéntes csatlakozott a Vöröskereszt Ment?szolgálatához (Red Cross Ambulance Corps). 1918-ban, útban az olasz front felé, megállt az állandó német bombázás alatt álló Párizsban – olyan közel akart kerülni a harchoz amennyire csak tudott. Az olasz fronton aztán nemsokára tanúja lehetett a háború brutalitásának. Szolgálatának els? napján felrobbant egy l?szergyár Milánó közelében, és az emberi (f?leg n?i) maradványokat neki kellett felszednie. Ez volt els? találkozása a halállal. Kés?bb ezt az élményét „A Natural History of the Dead” cím? elbeszélésében írta le. 1918 júliusában Hemingway az olasz Fossaltánál súlyosan megsérült. Mialatt utánpótlást szállított a katonáknak, osztrák t?zvonalba került, lábait repeszgránát találta el. Sebesülése végetvetett gépkocsivezet?i beosztásának. Kés?bb az olasz kormány a katonai bátorság ezüst érdemrendjével jutalmazta (medaglia d’argento), amiért saját sérülései ellenére egy sebesült katonát behúzott a menedékhelyre. Sebesülése után az amerikai vöröskereszt vezetése alatt m?köd? milánói kórházban dolgozott, ahol beleszeretett egy Agnes von Kurowsky nev? amerikai ápolón?be. Ez a viszony kés?bb f? motívumként szolgált a Búcsú a fegyverekt?l (A Farewell to Arms) cím? regényében.

 

 

Ernest Hemingway, Milan

1918

 

 1921-ben Hemingway összeházasodott Elizabeth Hadley Richardsonnal, majd Párizsba költöztek. Az író innen küldött tudósításokat a görög-török forradalomról a Toronto Star nev? kanadai lapnak. Ebben az id?ben csatlakozott a “párizsi modern irodalmi mozgalom”-hoz, amely f?képpen az önkéntes szám?zetésben él?, fiatal amerikai irókból és költ?kb?l ver?dött össze. Itt ismerkedett meg Gertrude Stein amerikai írón?vel, aki szintén Párizst választotta otthonának. Mint irodalmi mentor, Stein maga köré gy?jtötte a fiatal amerikai írókat és költ?ket. Hemingway visszaemlékezései szerint (Vándorünnep–A Moveable Feast), az elveszett nemzedék elnevezés is Gertrude Steint?l származik. „Ez az, ami vagy,” mondta Stein. „Mindannyian ezek vagytok, az összes fiatal aki a háborúban szolgált. Ti vagytok az elveszett nemzedék.” Párizsban barátságot kötött többek között az amerikai Sherwood Anderson íróval, és Ezra Pound költ?vel. Az amerikai írók csoportja gyakran látogatta az amerikai Sylvia Beach Shakespeare & Company nev? párizsi könyvesboltját. Sylvia Beach híres volt arról, hogy lelkesen segítette a tehetséges, újító írókat. 1922-ben az ? támogatásával látott nyomdafestéket James Joyce Ulysses cím? regénye is; a könyv kiadását az Egyesült Államokban betiltották, de Hemingway megpróbálta írótársa regényének másolatait hazájába csempészni. Hemingway els? munkáját, “Három történet és tíz vers” (Three Stories and Ten Poems), Párizsban adták ki 1923-ban. Ugyanebben az évben feleségével visszatért Torontóba. Itt született els? fia, John Hadley Nicanor Hemingway.

 

 

 

Hemingway amerikai irodalmi karrierje egy novellasorozat, “A mi id?nkben” (In Our Time, 1925) publikálásával kezd?dött. A novellák kiadása az író számára fontos fordulópontot jelentett; az, hogy az irodalmi körök elfogadták minimalista stílusát, nagyban megnövelte írói önbizalmát. Franciaországi baráti köre inspiráló hatással volt els? regénye, A nap is felkel (The Sun Also Rises, 1926) megírásához. A regényt Angliában adták ki el?ször Fiesta címen. Ez a félig-meddig önéletrajzi könyve a Párizsban és Spanyolországban él? amerikaiakról szól. A regényt Európában és az Egyesült Államokban egyöntet? siker fogadta.

 

1927-ben Hemingway elvált Elizabeth Hadley Richardson-tól és feleségül vette a katolikus Pauline Pfeiffert. A házasság után a protestáns Hemingway áttért a katolikus vallásra. 1927-ben megjelent “Férfiak n?k nélkül” (Men Without Women) cím? novellagy?jteménye. A gy?jtemény magába foglalta “A bérgyilkosok” (“The Killers”) cím? legismertebb novelláját is. 1927-ben Kansas City-ben megszületett második fia, Patrick, és két évvel kés?bb a harmadik, Gregory.

 

1928-ban Hemingway és Pfeiffer a Key West (Florida) szigetre költöztek, azzal a céllal hogy új szakaszt nyissanak közös életükben; tervüket azonban egy tragikus esemény félbeszakította. Ugyanebben az évben Hemingway apja, Clarence, aki anyagi és egészségügyi problémákkal küszködött, egy polgárháború-korabeli pisztollyal agyonl?tte magát. Hemingwayt apja öngyilkossága mélyen megrázta. Az esemény kés?bb bekerült az Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) cím? regényébe.

 

1933-ban Mombaszába (Nairobi) utazott, azután Kenyába, majd Tanzániába. Serengetiben vadászatnak szentelte idejét. Az 1935-ben kiadott „Green Hills of Africa”, „The Snows of Kilimanjaro” és a „The Short Happy Life of Francis Macomber” cím? írásait egyt?l-egyig afrikai kalandjai inspirálták. 1937-ben Hemingway Spanyolországba utazott hogy tudósításokat küldjön a spanyol polgárháborúról az Alliance nev? északamerikai újságnak. A háború komoly feszültséget okozott Hemingway házasságában. Az odaadó katolikus Pauline Pfeiffer a katolikus-párti, fasiszta Franco kormánnyal szimpatizált, míg Hemingway a republikánusokat támogatta.

 

1938-ban kiadásra került The Fifth Column cím? egyetlen színdarabja, és 49 novellája The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories címen.

 

 

 

Amikor az Egyesült Államok 1941 december 7.-én belépett a második világháborúba, Hemingway egy ideig részt vett a tengerészeti hadviselésben Kuba partjain, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-ben Angliába telepedett át mint haditudósító. Részt vett a normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült. Els?ként vonult be Párizsba egy francia partizáncsapat parancsnokaként, amiért el?bb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé állították, majd végülis kitüntették. Miután a háború véget ért, visszatért Kubába.

 

Hemingway saját hajóján 1950 körül

 

Az 1950-ben írt „A folyón át a fák közé” (Across the River and Into the Trees) cím? regényét kedvez?tlen kritika fogadta. 1953-ban Pulitzer-díjat kapott Az öreg halász és a tenger cím? kisregényéért. Egy évvel kés?bb megkapta az irodalmi Nobel-díjat, mivel „új stílust teremtett a modern irodalomban”.

Személyesen nem tudta átvenni, mert 1954-ben repül?gépével lezuhant Afrika fölött. Bár komoly sérüléseket szenvedett, a balesetet túlélte.

 

Ernest Hemingway, East Africa,

1954.

 

A következ? években az Idaho állambeli Ketchum városában kezeltette magas vérnyomását és mániás depresszióját. Az egyre súlyosbodó depressziója miatt kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961. július 2-án f?bel?tte magát. Szerinte emlékez?tehetsége romlását is az elektrosokkos kezelésnek köszönhette; erre többször hivatkozott mint életkedve elvesztésének nyomós okára.

Hemingway mindvégig kalandos életet élt. Résztvett a spanyol polgárháborúban mint önkéntes katona és haditudósító, vadászott Afrika erdeiben és szavannáin, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Volt amat?r ökölvívó, és szeretett halászni. Er?sen ivott, míg végül a mértéktelen ivás alkoholizmussá fajult.

 

“Igyekeztem jobbat írni, mint némely halott írók, akiknek értékeben biztos voltam. Mostanában már csak egyszer?en arra törekszem, hogy a t?lem telhet? legjobban írjak. Néha szerencsém van, és jobbat írok, mint ami telik t?lem.”

 

A háború után írni kezdte következ? regényét, az Édenkert-et (The Garden of Eden). A könyvet, melyet nem fejezett be, halála után adták ki 1986-ban, er?sen rövidített formában.

  

M?veinek jellegzetessége

 

A jéghegy-elv

 

 

 

Saját élményeib?l ihletett regényei és novellái a férfias erényeket testesítik meg. Hemingway m?veire jellemz? a tömörség, ami mindig sokkal nagyobb mondanivalót hordoz magában, mint ami olvasható. Írói hitvallása a jéghegy-elv volt. Számára a tömören, minden sallang nélkül megírt m?vek csak a jéghegy csúcsát jelentették, a sorok közötti olvasás elengedhetetlen volt. A történet valós tartalma mindig a felszín alatt játszódik, akárcsak a vízfelszín alatti jéghegy. Kiválóan példázza ezt a Macska az es?ben cím?, rövid lélegzetvétel? novellája, ahol egy szinte semmitmondó esemény álarca mögött a férfi és n? közti elkeseredett drámának lehetünk tanúi.

 

 

A kritika már az író alkotóerejének kimerülésér?l kezd beszélni, amikor megszületik az eleven cáfolat:

 

Az öreg halász és a tenger

 

 

 

1952. Santiago az els? olyan figura, akiben h?s és az írói erkölcsi követelmények maradéktalanul összefonódnak, ? az, akinek sorsában a beteljesülést, az erkölcsi gy?zelmet nem követi fizikai megsemmisülés, s akit az író szabadon enged töprengeni az élet, természet és ember dolgairól. Valóságh? és szimbolikus elemek együttéléséb?l csapódik ki a kisregény és Hemingway egész életm?vének humanista tanítása: „az ember nem arra született, hogy legy?zzék…

De az elbeszélés több a szállóigévé vált mottó illusztrálásánál. Santiago magatartása azt is sugallja, hogy az ember nem mondhat le a saját maga iránt támasztott igényekr?l. Számára nemcsak az eredmény a fontos, hanem az tudat is, hogy mindent megtett a ráes? feladat teljesítéséért. Az öreg halász ezért tud a sikertelen küzdelem után olyan nyugodt lélekkel elaludni. Santiago együtt él a természettel, testvérének érzi a halat, mint a napot és a csillagokat is. Beszélget, barátkozik az állatokkal. A halat butábbnak is, nemesebbnek is tartja saját fajtájánál. Mikor csónakján morfondíroz magában, ezek a bels? monológjai nem t?nnek írói fogásnak, hiszen helyzetének valószer? következményei. Különösen az ölés és az ezzel járó b?ntudat foglalkoztatja. Fáj neki, hogy ölnie kell, még bocsánatot is kér zsákmányától, de ebben nincs semmi szentimentalizmus. Az ember és az állat végzetének der?s tudatával elfogadja, hogy ez a világ rendje, de ebb?l nem lesz tragédia. Mégis örül, hogy a csillagokat, a Napot, a Holdat nem kell megölnie. Hemingway ebben az elbeszélésben is mell?zi a lélektani elemzést, a leírások csak a tárgyi világ bemutatását szolgálják, Santiagót cselekedeteib?l és szavaiból ismerhetjük meg.

Az életm?vet összegz? kisregény egyúttal Hemingway alkotói módszerének, prózaépítésének is összegzése:

 

Ez a könyv ezer lapnál is hosszabb lehetett volna, leírhattam volna a falu összes lakóit, az összes folyamatokat, mib?l éltek, hogyan születtek, nevelkedtek, szaporodtak stb. … Ezt is kihagytam. Kihagytam minden történetet, amit a halászfaluról tudtam. De a tudásból áll össze a jéghegy víz alatti törzse. … Én mindig a jéghegy-elv szerint igyekszem írni. Minden kiemelked? résznek hétnyolcad rész felel meg a víz felszíne alatt. Az ember mindazt elsüllyesztheti, amit tud, és ez csak er?síti a jéghegyet. Ez az a rész, ami nem látszik ki a vízb?l. Ha azonban az író, azért hagy ki valamit, mert nem ismeri, akkor lyuk marad a történetben.

 

A jéghegy-elv tehát azt jelenti, hogy az írónak minél nagyobb élményanyagból minél kevesebbet kell felhasználnia, a prózam? megalkotása során. Ügyelve, hogy a minél kevesebb szóval megjelenített élményanyag érzékeltesse a mögötte rejl? – a jéghegy víz alatti törzseként láthatatlanul maradt – kimondatlan tartalmakat.

 

Hemingwayr?l azt terjesztették, miután megírt egy m?vet, azt újra átolvasta és kihúzogatta a felesleges szavakat – legf?képpen a mellékneveket – és csak a legszükségesebbeket tartotta meg. M?veire jellemz? az ilyen irányú minimalizálás, a jelz?k gyér használata, ami szintén a jéghegy csúcsának csiszolását és a rejtett tartalom hangsúlyozását szolgálta. Írói stílusa éles ellentétben állt irodalmi riválisa, William Faulkner stílusával.

 

 

Világszemlélete

 

“Ha már az embernek az írás lett a f?b?ne és legnagyobb gyönyör?sége, akkor már csak a halál vethet véget neki. Ebben az esetben az anyagi függetlenség nagy segítség, mert megszabadít a gondoktól. A gond tönkreteszi a tehetséget.”

 

Ernest Hemingway m?veinek világa egyértelm?en férfiközpontú. Témáiban férfias sportokat ábrázol: vadászatot, halászatot, ökölvívást, bikaviadalt. Az er?szak többféle megvilágításban is megjelenik nála, mint például a háború az Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) cím? regényében, vagy a bérgyilkosság a Bérgyilkosok novellában (“The Killers”). A halál – legyen az csatatérhez vagy máshoz kapcsolódó – visszatér? eleme m?veinek. Azonban ez a halál szinte soha sem dics?séges és nemes; inkább a puszta valósággal és a dolgok értelmetlenségével szembesít. A veszélyekkel, az élet nehézségeivel való bátor szembenézés Hemingway világának tartóoszlopa. Férfias követelmény nála a bátorság és a helytállás, minden körülmények között. A gyávaság megbocsáthatatlan b?n, ezért kell a Francis Macomber rövid boldogsága (“The Short Happy Life of Francis Macomber”) cím? novella címszerepl?jének is meghalnia. Hemingway erkölcsi kódexe nem ad felmentést senkinek, még akkor sem, ha az a szerepl? pusztulásához vezet. Ezzel a kemény, meg nem alkuvó helytállással találkozhatunk az Aki nem adja meg magát cím? elbeszélés kiöregedett torreádorában vagy Santiagonak a tengerrel való h?sies küzdelmében. (Az öreg halász és a tenger).

 

Videó felvétel, amelyen Hamingway beszél.

http://ehemingway.ning.com/video/ernest-hemingway-video-footage

 

Hemingway vall önmagáról

  

 

Ernest Hemingway trout fishing at Horton Bay Fishing,

Michigan, 1919.

Photo courtesy of Donald Harrison (CC)

  

“Mert bár az írás egyik része szilárd, s nem árt, ha beszélnek róla, – a másik törékeny, és ha beszélünk róla, a szerkezet összeroppan, aztán ott áll az ember üres kézzel.”

 

“Mindig lehet írni, ha az embert bekén hagyják, és nem szakítják félbe. Vagy inkább, ha az ember könyörtelen tud lenni ezekben a dolgokban. De természetesen az írás akkor megy a legjobban, ha szerelmes az ember.”

“Az újraolvasás állítja az embert arra a pontra, ahonnan folytatódnia kell, abban a tudatban, hogy olyan jó, amennyire az ember eddig ki tudta alkítani. Valahol mindig akad szusz … az ember olyankor hagyja abba, amikor tudja, hogy mivel fogja folytatni, akkor megy a dolog. Amíg az ember el tud indulni, minden rendben van. Majd megjön a szusz.”

 

“Ha egy könyvön vagy elbeszélésen dolgozom, minden reggel írok, amint csak a világosság megengedi. Ilyenkor nem zavarja az embert senki, h?vös van vagy hideg, az ember hozzáfog a munkához, és írás közben megmelegszik. Elolvassa amit írt, és mivel az ember mindig akkor áll meg, amikor tudja, mi fog legközelebb történni, onnan folytatja tovább. Addig ír, amig ahhoz a helyhez nem ér, ahol még nem fogyott ki bel?le a szusz, és tudja, hogy mi fog legközelebb történni, akkor megáll, és megpróbál élni másnapig, akkor aztán újra belekap. Mondjuk elkezdi reggel hatkor, és ír délig, vagy esetleg hamarabb végez. Amikor az ember abbahagyja, olyan üres, de ugyanakkor nemcsak üres, hanem telített is, mint amikor az ember olyan valakivel szeretkezett, akibe szerelmes. Semmi nem árthat, semmi sem történhet, semminek nincs jelent?sége egészen másnapig, amikor az ember újrakezdi. Csak a várakozás nehéz a másnapra, ezen kell átverg?dni.”

 

“Ha megkíséreljük, hogy valami maradandót írjunk, ez teljes embert kíván, még akkor is, ha írással valójában csak néhány órát töltünk el naponta. Az írót kúthoz hasonlítanám. Éppen olyan sokféle kút van, mint amennyi író. Az a fontos, hogy a kútban jo víz legyen, és célszer?bb egy bizonyos mennyiséget rendszeresen meríteni bel?le, mint teljesen szárazra szivattyúzni, és azután várni, hogy újra megteljen … a kút ott van, ahol az meberben a “nedvek” buzognak. Senki sem tudja, hogy mib?l vannak, legkevésbé az ember maga. Az ember csak azt tudja, hogy vannak, vagy várnia kell, amíg visszatérnek.”

 

“Még mindig azt hiszem, hogy nagyon rosszat tesz egy írónak, ha arról beszél, hogyan ír. Azért ír, hogy figyelmes szemmel olvassák, magyarázatokra és elemzésekre nincs szüksége. Biztos lehet benne, hogy sokkal több van egy m?ben, mint amennyit els? olvasásra találnak benne, és az írónak nem kötelessége, hogy megmagyarázza, vagy idegenvezet?ként túrákat vezessen m?ve nehezebben érthet? vidékeire.”

 

Részletek az “Interjú! Nagy írók m?helyében” cím? kötet Ernest Hemingway cím? fejezetéb?l (Budapest, Európa Kvk., 1965.)

 

Képek Hamingway életéb?l

Ernest Hemingway – Tribute

http://www.youtube.com/watch?v=9CNSMsi0hHw

 

M?vei megjelenési sorrendben

 

Regényei

  • (1925) Tavaszi zuhatag (The Torrents of Spring)
  • (1926) Fiesta, a nap is felkel (korábban Különös társaság) (The Sun Also Rises)
  • (1929) Búcsú a fegyverekt?l (A Farewell to Arms)
  • (1937) Gazdagok és szegények (To Have and Have Not)
  • (1940) Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls)
  • (1950) A folyón át a fák közé (Across the River and Into the Trees)
  • (1952) Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea)
  • (1962) … (Adventures of a Young Man)
  • (1970) Szigetek az áramlatban (Islands in the Stream)
  • (1986) Édenkert (The Garden of Eden)

Novelláskötetek

  • (1923) Három elbeszélés és tíz költemény (Three Stories and Ten Poems)
  • (1925) A mi id?nkben (In Our Time)
  • (1927) Férfiak n?k nélkül (Men Without Women)
  • (1932) A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro)
  • (1933) A gy?ztes nem nyer semmit (Winners Take Nothing)
  • (1938) Az ötödik hadoszlop és az els? 49 novella (The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories)

Prózai munkák

 

  • (1932) Halál délután (Death in the Afternoon)
  • (1935) Afrikai vadásznapló (Green Hills of Africa)
  • (1960) Veszélyes nyár (The Dangerous Summer)

Halála után kiadott prózai munkák:

 

Hemingway, The Wild Years (1962) · Vándorünnep (A Moveable Feast, 1964) · By-Line: Ernest Hemingway (1967) · Ernest Hemingway: Cub Reporter (1970) · Ernest Hemingway Selected Letters 1917–1961 (1981) · The Dangerous Summer (1985) · Dateline: Toronto (1985) · True at First Light (memoir, 1999) · A Kilimandzsáró alatt (Under Kilimanjaro, 2005) · On Paris (2008)

 

Bibliográfiák

 

  • Baker, Carlos: A Checklist of Hemingway Criticism = Hemingway and his Critics 1961.
  • Beebe, Maurice: Criticism of Ernest Hemingway = Modern Fiction Studies 1955. I. sz.
  • Cohn, Louis H.: A Bibliography of the Works of Ernest Hemingway 1931.
  • Samules, Lee: A Hemingway Checklist 1951.
  • Lania, Leo: Hemingway. Eine Bibliographie 1960.
  • Ernest Hemingway bibliográfia, szerk.: Ecsedi Andorné, Gáliczky Éva Bp. 1971.
  • Ernest Hemingway. Bibliográfia, Szeged 1967.

Díjak

 

  • Ezüst érdemrend az olasz kormánytól az els? világháborúban (medaglia d’argento–Silver Medal of Military Valor)
  • Bronz csillag a második világháború idején (Bronze Star, War Correspondent-Military Irregular in World War II, 1947)
  • Irodalmi kitüntetés (Award of Merit from the American Academy of Arts & Letters, 1954 )
  • Pulitzer-díj (Az öreg halász és a tenger/ The Old Man and the Sea, 1953)
  • Irodalmi Nobel-díj, 1954 (Az öreg halász és a tengerért)  

Filmre vitt m?vei az Egyesült Államokban és Angliában

 

  • A Farewell to Arms (Gary Cooper, 1932)
  • For Whom the Bell Tolls (Gary Cooper/Ingrid Bergman, 1943)
  • To Have and Have Not (Humphrey Bogart/Lauren Bacall, 1944)
  • The Killers (Burt Lancaster, 1946)
  • The Breaking Point (1950)
  • The Snows of Kilimanjaro (Gregory Peck, 1952)
  • A Farewell to Arms (Rock Hudson, 1957)
  • The Sun Also Rises (Tyrone Power, 1957)
  • The Old Man and the Sea (Spencer Tracy, 1958)
  • Hemingway’s Adventures of a Young Man (1962)
  • The Killers (Lee Marvin, 1964)
  • For Whom the Bell Tolls (1965)
  • Islands in the Stream (George C. Scott, 1977)
  • The Sun Also Rises (1984)
  • The Old Man and the Sea (Anthony Quinn, 1990)
  • In Love and War (Chris O’Donnell, 1996)
  • The Old Man and the Sea (1999)  

Elektronikus Hemingway archívum Kubában

 

Kuba elektronikus hozzáférést biztosít több ezer olyan dokumentumhoz, amelyek egykor Ernest Hemingway tulajdonát képezték. A 20. század egyik legnagyobb amerikai írója 20 éven át élt Kubában, itt írta többek között Az öreg halász és a tenger cím? regényét, amelyért 1954-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

 

Az archívumban láthatók fotók, levelek és kéziratok, például az Akiért a harang szól cím? regény kiadatlan epilógusa. Szerepelnek benne olyan kódolt üzenetek is, amelyeket az író jachtjáról küldött a második világháború idején, miközben a sziget körül német tengeralattjárók után kutatott. Az anyag évtizedeken át Hemingway kubai házának pincéjében porosodott.

 

Ada Rosa Alfonso Morales, a havannai Ernest Hemingway Múzeum igazgatója szerint a 3194 oldalnyi dokumentumból eddig mintegy 2 ezret digitalizáltak. A Hemingway-archívum betekintést nyújt az író életének kubai korszakába, amely a mai napig kevésbé ismert az irodalomtörténészek el?tt; az anyag gyakorlatilag els? ízben válik hozzáférhet?vé diákok és kutatók számára. A kutatáshoz elektronikus kópiákat is lehet kérni a kubai kulturális örökség tanácsától.

  

Források:

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva