George Tumpeck : Érkezel

Nyomtatás

Érkezel

Tíz évet vártam, hogy belépj az ajtón,

és tudtam, hogy jössz, mert jönni akarsz.

Bíztam a gyarló emberi énben,

a csendes, kimondatlan szó erejében,

a gyöngyházként csillogó vágyakban,

a láthatatlan, de önkéntes szálakban,

a kötöttség nélküli akarásban,

hol vágyaink gyűlnek egy rakásban.

Hol már nem számít semmi érzelem,

hol elfelejtjük a szót – félelem.

Hol félretéve a rád akasztott nevet,

hol tíz év után újra csak rám nevetsz,

hol nyugodtan mondhatod a szót, hogy apám,

s én nem kérdezem, hogy hol hagytad anyád,

de boldogan mondhatom:

Isten hozott, Gyermekem!