Zugliget

    A bérc tetejér?l
    tekintve szerteszét
    hallgatom a fenyves
    ózondús énekét.

    Él? csend dúdolja
    meghitten dallamát;
    hangtalan e magam-
    ból ismer?s magány.

    Lenn a völgy hullámzó
    vetésein a nyár
    munkál. Az ég kékjén
    vitorlázó madár.

    Gólya az? Sejtelem?
    Fénnyé tágult álom…
    Nézem, de mit nézek?
    Madarat nem látok.

    Észrevétlen halál
    szemem-vesztett röpte!
    Istenem, így tüntess
    el engem örökre!

22látogató,2mai

Szerző dudás sándor 792 írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.

5 Komment

  1. Te csak ne akarjál eltünni Sándor! Még versben sem ha lehet. Nem azt mondom, hogy dolgod van ezen az árnyék világon/de mennyire hogy van mert akkor ki fog majd ilyen verseket irni/Ami meg van irva az ugy is elérkezik az adott időben. Fatalizmus tudod. Sorsa az van és nem menekülhetünk előle. És jobb nem elé menni.

Hagyj üzenetet