dudás sándor : Zugliget

    A bérc tetejér?l
    tekintve szerteszét
    hallgatom a fenyves
    ózondús énekét.

    Él? csend dúdolja
    meghitten dallamát;
    hangtalan e magam-
    ból ismer?s magány.

    Lenn a völgy hullámzó
    vetésein a nyár
    munkál. Az ég kékjén
    vitorlázó madár.

    Gólya az? Sejtelem?
    Fénnyé tágult álom…
    Nézem, de mit nézek?
    Madarat nem látok.

    Észrevétlen halál
    szemem-vesztett röpte!
    Istenem, így tüntess
    el engem örökre!

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.