Samuka Tündikénél sokkal ragaszkodóbb testvér volt. ? abba született bele, hogy van egy testvére, s a szül?k vagy két csokit vesznek, vagy ha mégis egyet, hát az természetes, hogy el kell osztani. ?t nem fosztotta meg Tündike a kiskirályi el?jogaitól, és a kicsinek természetesen kijáró többlet-figyelem miatt azt se érezte, hogy Tündike miatt nem figyelnek rá. ?t sohase gy?zködték, hogy játsszon n?vérével, és a “nem illik a kisebbet megverni” rém frusztráló tiltás sem akadályozta semmiben. Hiszen csak a kisebbhez nem illett ütni. ? nem húzta el a száját, hogy “azzal a vakarékkal” kell játszania, hiszen testvére nagyobb volt. Egy testvér természetes ragaszkodásával próbált n?vérével szocializálódni, bár a “Játssz velem!” nyaggatással nem vívott ki magának túl nagy szimpátiát. Még ha sokat komiszkodott is vele, ? szerette a n?vérét és nagyon szeretett volna vele játszani. F?leg a “Keresd meg a párját!” kártyajátékra kapacitálta, bár el?re tudhatta, hogy ronda visszautasítás lesz a vége. Tehetett ? róla, hogy annyira szerette azt a fránya kártyajátékot? A másik kedvence a “kacsás” számítógépes játék volt. A kacsatojásgy?jtésben is verhetetlen volt. S ha már seki sem akart játszani vele, hát ? számítógépezett. Elég nehéz volt t?le a számítógéphez férni.
Amikor Tündike kilencedikben számítástechnikát kezdett tanulni, s azon belül is PASCAL-programozást, a számítógép mindenapos konfliktusforrássá vált. Az még csak hagyján, hogy Tündike nem fért hozzá a számítógéphez, hogy elkészítse a házi feladatát, de amikor Samuka megnézte, hogy Tündikének mi a házi feladata, akkor az már több volt a soknál. Persze, hogy megint szóba került ama tragikus esemény, amikor a kétéves Samuka hét évvel azel?tt összefirkálta a Tündike számtan házi feladatát. E b?ntény felfedezése után (Tündike fedezte fel, ki más) a szül?i lelkifröccsöt ezúttal Samukának kellett végighallgatni. Hallgatta is a Tündikét?l ellesett unott képpel, gondolatai valahol messze kalandoztak. Csak elég türelmesnek kell lenni, a szül? el?bb-utóbb úgyis belefárad…
Tündike ugyan jogosan volt ideges, ám szokatlanul heves dühkitörése mögött az állt, hogy nem tudta megoldani a számítástechnika házit, s már nagyon esedékes volt számára a felelés. Valamit maszatolt a program elején, de csak nem akart m?ködni. Ritka az a lány, aki számítástechnikában átlagon felüli tehetséggel áldott meg a sors, s ? nem tartozott közéjük. Azért nem választotta ? a matematika-informatika szakosztályt, de hát a gazdasági osztályban is kelett tanulni PASCAL-t.
Balsejtelme rögtön az óra elején beigazolódott. Megabyte tanár úr alig írta be a hiányzókat, máris szólított öt diákot, akik ki kellett vigyék a floppyt a házi feladatukkal, s „mellékeljétek az ellen?rz?töket!” – tette hozzá vésztjóslóan. Kiadott valami feladatot az osztálynak, majd végigfutatta a programokat.
– Csak egy m?ködik! Osszátok szét az ellen?rz?ket! – nyújtotta át az els? padban ül? Jóskának. Tündike félve pillantott bele. Nem volt ? szokva kis jegyekhez. Nem hitt a szemének. 10-es! De hát otthon még nem m?ködött!
Az osztályból kifele menet Megabyte odaintette.
– Segített édesapád? – kérdezte Tündikét. Régi róka volt ? a tanári pályán. Tudta ?, hogy ez a megoldás Tündike fejéb?l nem pattant ki.
Tündike leszíveseben ráharapott volna a nyelvére, miután kicsúszott a válasz a száján. Rettenetes dolog abba a középiskolába járni, ahol a szüleid tanítanak. Tündike megfogalmazása szerint a szüleid még azel?tt értesülnek viselt dolgaidról, miel?tt elkövetted ?ket. Megabytenak is els? dolga volt, hogy a tanáriban nagy hangon kifakadjon.
– Elegem van a tanárgyermekekb?l! Az ember azt remélné, hogy a kollégáinak csemetéib?l több tiszteletet várhat el. Egy frászt! Azok a legimpertinensebbek!
– Lassan a testtel, ne általánosítsunk – nyugtatta Szabolcs. – Mi történt?
– Valóban ne, mert a te lányod a f?h?s! Ha legközelebb ilyen hangnemben válaszol nekem, bizony isten felképelem!
– Elmondanád már, hogy mi történt?
– Te csak hallgass, és máskor ne ítélkezz a szül?k felett, akik megcsinálják a gyernekeik házi feladatát! Mert te se vagy jobb a Deákné vásznánál! De más legalább tisztességes viselkedésre tanítja a gyermekét!
– Most már elég volt a vádaskodásból, akarom tudni, hogy mi történt! – emelte fel a hangját Szabolcs is.
– Nem elég, hogy megcsinálod a házi feladatát, a lányod van olyan pofátlan, hogy amikor megkérdem, hogy “Segített édesapád?”, nyeglén odavetette: “Nem, a kisöcsém!”
– És te kinézed bel?lem, hogy megcsináltam a háziját? – tette fel Szabolcs a retorikai kérdést. – Otthon majd beszélek a fejével, de ?t is meg akarom hallgatni! – zárta le a további vitát. Azt nem akarta kockáztatni, hogy az iskola folyósóján kapjon össze a kamaszlányával.
– Vajon ki csinálta meg neki? – morfondírozott magában. A “szolgálatos széplegény” kizárt, mert az az angol intenzív osztályban van. Megabyte biztos téved, lehet, mégis Tündike csinálta meg, s sértve érezte magát a feltételezést?l. Sokáig dolgozott rajta a tegnap. Ambíciózus, nem szokta abbahagyni, ha a feladat nem megy, addig dolgozik rajta, amíg sikerül. Ez kellett történjen. De akkor se kelett volna ilyen hangnemben válaszolnia… Ám sok problémája volt aznap az iskolában, belefeledkezett.
Amikor hazaért, a két gyermeket a nappaliban találta. A földön kártyák kiterítve, a “Találd meg a párját” rendszere szerint. A játék, amelyet Tündike már évek óta nem volt hajlandó játszani. Mi történik itt? Hirtelen egy régi történet jutott az eszébe. Osztálytársát a hét évvel kisebb öccse zsarolta, mert cigarettázott. Eleinte csak kisebb összegeket követelt, végül a nagyobbik kénytelen volt meglopni a családi kasszát, hogy ne árulja be a szüleinek.
– Mit m?veltél? – kérdezte gyanakodva.
– Én csak az igazat mondtam! – fakadt sírva Tündike kétségbeesetten. – Én nem feleseltem!
– ? nem kért rá, hogy megcsináljam! Nem is tudta! ? nem hibás! – vette Samuka is a védelmébe Tündikét.
Szabolcsnak ekkor esett le a tantusz. Ami azt illeti, Samuka azel?tt írta meg els? BASIC programját, miel?tt iskolába ment volna. De hogy a kilencedikes házit… A tegnapi vita után még meg se fordult az agyában, hogy a turpisság mögött tényleg Samuka állhat. De hát Tündike kés?ig kínlódott a házi feladattal, miután összevesztek. A két gyermek nem is szólt egymáshoz a tegnap. Ahányszor Samuka megjelent a számítógép környékén, azzal a szándékal, hogy játsszon, Tündike ráförmedt, végül dühösen bezárkózott a szobájába. De akkor mikor? Ami azt illeti, este Samukát nem lehetett lefektetni. “Ma még nem is játszottam, mert Tündike nem hagyott!” Szóval ezt játszotta… S becsempészte a Tündike táskájába. Hogy bizonyítsa, hogy ? is lehet a hasznára…
– Melyiket képeljem fel els?nek? – kérdezte Szabolcs m?haraggal. – Miattatok összevesztem Megabytetal, de csúnyán!
– Nehogy ?t megbüntesd! – állt öccse elé Tündike is. Nem t?nt fel neki, hogy apja a csúfnevén nevezte kollégáját, ami pedig nem szokása. De Szabolcs nem bírta sokáig. Kirobbant bel?le a nevetés.
– Mit nevetsz? – kérdezték elképedve.
– Elképzelem Megabyte képét, amint elmondom neki, de úgy se hiszi el… – füllentette, miközben kárörvend?en nevetett a markába, hogy Megabyte kösse fel a gatyáját, mert hét év múlva Samuka Áprilys diák lesz…
Na, ha minden igaz, többé nem lesz teljes kör? tájákoztatás a másik egyke viselt dolgairól – nézett végig a testvéreken.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Adminguru
