Czirják Jolán : Lorelei von Heine

Nyomtatás

Én nem tudom, mit is jelentsen –
miért a szomorú szív?
Tán a dal, mi áthat egészen,
amint a múltba visszahív…

…A lég már h?s, hamar sötét lett –
nyugodt a néma Rajna – lám !
A zord hegy orma szinte fénylett
vörösl? napnak alkonyán.

Fenn ült egy lány, az arca sejlett
magas szirtfoknak távolán
Aranyéke ragyogva fénylett –
fés?vel szántott szép haján.

S miközben egyre fésülgette,

gyönyör? énekhangja szállt,
és ez a hang megérintette
a hajóst, ki éppen arra „járt.”

Kicsiny ladikját evezgetve
lelkét fájdalom tépte szét
Tekintetét csak felszegezte –
el nem kerülve végzetét.

A hullámok halál-vizében
el is merült a teste tán…
Így érte Végzete a mélyben
Lorelei dalának hallatán.

Ich weiss nicht, was soll es bedeuten,
das ich so traurig bin –
Ein Marchen aus alten Zeiten –
das kommt mir nicht aus dem Sinn.

Die Luft ist k?hl, und es dunkelt
und ruhig fliesst der Rhein,
der Gipfel des Berges funkelt
im Abendsonnenschein.

Die sch?nste Jungfrau sitzet
dort oben wunderbar,
ihre goldenes Geschhmeide blitzet,
sie kammt ihr goldenes Haar.

Sie kammt es mit goldenem Kamme
und singt ein Lied dabei –
Das hat eine wundersame,
gewaltiege melodei.

Den Schiffer im kleinem Schiffe
ergreift es mit wildem Weh (W?h)
er schaut nicht die Felsenriffe,
er schaut nur hinauf, in die H?h.

Ich glaube, die Wellen verschlingen
am Ende Schiffer und Khan,
und das hat mit ihrem Singen
die Lorelei getan!

————————————————————-

Kedves Jolán, az írásodba jó pár helyesírási hiba van, ha javítottad kérlek az eredeti németet is csatold alá, hogy összevessem