Kovács Henrietta : Mit rejt…

Mit rejt a jöv?? Ha csak sejtelem is,
talán nagyobb titok mit elfed a múlt:
éghet a seb, egy szép perc s elfeledik,
de csöndben megbújva még fájóbban sújt.
Nem olyan könyv ez, ami ha véget ér
– s unott már a sok-sok ósdi, sárga lap –
bezárul, hogy jöjjön egy új, szebb regény;
nem, a leírt, bús szó mindig megmarad.

Jó néha álmodva az égre nézni,
bár nyugtot az is sz?ken, alig ad,
mégis: a fényt a lélek akkor érzi,
ha isten lesz egy kicsit, majd fölriad;
mert vonz a távol, a h?vös égi ír,
hisz a pisla csillaghad is oly szabad,
lassan járva, sápadtan mindent kibír,
mi továbbállunk, de a b?n ránk szakad.

“Ne sirasd, ki önmagát siratni kész,
terem annak könnye elég – magától”,
így mondták a bölcsek, ám mind rossz ítész,
hogy érthetné mindezt, kit árny nem láncol?
S bár e lánc könny?, illanóbb, mint a lég,
de mégsem ereszt, eltépni nem lehet,
van, amit nem oldoz fel más csak a vég,
ha az utolsó rög csöndben eltemet.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/