Balog Gábor -csataloo : Álmok harca

ÁLMOK HARCA

Az álmok egymásnak estek,
birkóztak, ökölre mentek.
Mind gy?ztes övvel derékon.
Csillag, sokezernyi.

Folyóparton,
f?zek homályán,
nászágyak tejfölös mázán,
érett tüsz?k belobbanásán,
mosollyal szélesre húzott,
könnyes, Medárdot játszó arcon,
árny az árnyékkal,
mell a mellel,
der?vel, kedvvel,
páncél nélkül, nyíltan és csellel,
tudással, er?vel, daccal,
takart tükörbe villantott arccal,
vasakarattal,
földön, telitalppal,
szállva légben,
vakítva sajtkép? vándor
bús pofáját éjben,
harcot vívnak fogyó
helyekért agyamban.

Csatáznak. Mindent akarnak.
El?bújnak és elmaradnak.
Véget nem ér? tusában élnek.
Félnek! A létezésnek
csak bennem,
a gazdatestben van alapja.

Ölik egymást az álmok.
Sehol sincs béke már?
Verona erkélyér?l
elt?nt napokba száll
egy kidobott,
szélre tett hajnali vallomás.

Majd jön a reggel.
Egyszer.

-csataloo-
BGJ.2009.06.14.

Version No.2

HARC. ÁLMOKKAL. VAGY NEM AZ.

 

 

Talán.
Egyszer majd rám találtok
álmok.
Éberen. Fehéren.
Füvön ülök.
Felettem nyári éjjel.
Felemelt két tenyérrel adom meg magam.
Verona erkélyér?l
messze száll Montague-k, Capuletek
régi története.

Ez, itt: HORÁNY!
A szavak maradnak.
Sehol a tettek.

 

 

Álmok, álmok!
Ti mindent feledtek!
Még a szépet is!

Csukott szemekkel nézem:
Kést vágtok belém,
mérgezett teákat hoztok,
nagy sziklákat dobtok
fogyó mellkasomra,
gyártotok pletykát,
hogy Irinkát nem, de
Zsuzsát, Flórát és Fannit
szerettem.


Csak ülök, itt a kertben,
józan, kába révületben
lesem, hogy sz?ttök mesét.

Ejnye álmok! Verona erkélyei,
korlátok, kidobott,
elvesztett, Shakespeare-sorok!
Akarom?
Itt lesz a pécsi kedves,
de lehet, együtt jön el mind!
Monori, csányi, egerszóláti,
halk szavú gy?ri, a sz?regi,
kés?n ébred? kakukkhegyi…
Ülnek majd és énekelnek!
T?z körött-körül.

Két kezem nyitott.
Tenyerében parányi élet.
Zöldfény?.
Tavaly elszállt
szentjánosbogár
ma, morzében mondott
perc-életének
ébrenlétét lesem.
Figyelem.
Most van Szent-Iván!
Sokban egyetértek.

Elszálltál Bogár!
Álmok harcolnak partokon.
Veled, hozzád, meg érted.
Érted?
Dehogy!

Lesz egy napom,
hogy nem ébredek fel.
Akkor összes ablakod tárd a szélre.

 

-csataloo-
BGJ.2009.06.13.

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.