Kavyamitra Maróti György : Kóan a Végzet Hatalmáról

Napsütötte szép napon, nem sokkal vaiszákhah els? napja után, mikor az új év kezd?dik, a dzsaipuri rádzsa kertésze az uralkodó kertjében kertészkedett, szépen végezte munkáját.

Egyszer csak – föltekintve – azt látta, hogy j? a kerten át a Halál, és széttárt karokkal, fenyegetve közeledik felé, hogy elvinné ?t.

Hagyta minden munkáját a kertész, futott a rádzsához, és lihegve szólt:
„Add, uram leggyorsabb paripádat, mert menekülnöm kell!”

Tudnivaló, hogy a dzsáipuri rádzsa végtelenül jó, emberszeret? ember volt, mondta hát a kertésznek:
„Adom én barátom, hogyne adnám, de ugyan, miért kell ily hirtelen menekülnöd?”

Hamar adta a választ a kertész így szólván:
 „Én, jó uram, szokásom szerint kertedben dolgoztam, mikor hirtelen j?ni láttam a Halált, és az tárt karokkal közeledett, és fenyegetett, hogy még a mai napon elvisz engem. Én meg azt találtam ki, hogy elmenekülök Dzsáipurból Delhi városába, és akkor majd  a halál nem tud engem elvinni!”

Hitte is, meg nem is a jó rádzsa kertészének történetét, de – mert jólelk? ember volt, mint mondám – odaadta leggyorsabb lovát, melyen aztán a kertész lélekszakadva el is vágtatott Delhibe, és estére oda is ért.

Lement a nap, nyugovóra kezdtek térni a madárkák megh?lt fészküknek rendjein; ebben a csöndes alkonyatban a rádzsa kisétált kertjébe, és hirtelen-váratlan maga is találkozott a Halállal.

Nem rémült meg ám, hanem megszólította:
„Jó, hogy jössz, te Halál! Mondd csak! Miért rémisztgetted te az én kertészemet ma oly nagyon?”

Erre a Halál így adta a választ:
„Jó király! Én nem ijesztgettem! Én csupán kitárt karokkal csodálkozásomat jeleztem: hogyhogy ? még itt van, mikor nekem estére kelve Delhib?l kell elvinnem ?t!”

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.