Ízek, illatok
Hajnalban rigófüttyre ébredt. Az ólomszürke égen hirtelen megjelent egy rózsaszín? folt, ami egyre jobban szétterjedt, óriásivá n?tt, és eltüntette a hajnal homályát. Felbukkant a fényes korong, lobogva táncolt, lángba borította a tájat. Sugárnyalábok bújtak a fák közé, bokrok alá, red?nyök rései közé, az árnyékos helyeket világossá téve. Az éltet? fény átjárt mindent, pici gyíkok testét, madárkák tollait melegítette fel, szirmokat bontott, felébresztette az alvó természetet. A párnájára is odatévedt egy sugár, éppen csukott szemhéjára esett. Bogi lassan kinyitotta szemecskéjét, rácsodálkozott a szobájára, amely pillanatok alatt megváltozott. Az eddig szürkébe burkolódzó tárgyak láthatóvá váltak, a bútorokon megcsillant a fény. Kakaó, kávé, friss, ropogós kifli ismer?s illata áradt be hozzá. Cicája is nagyot nyújtózott, majd kiszaladt a konyhába, tányérkáján tejecske várta. Mami is közeledett, reggelizni hívta.
Eszébe jutott nagymami kertje, csodás virágai, az aranysárga korai sz?l?, a paradicsom szomjat oltó íze, a barack lágy húsa, a fanyar íz? nyári alma. Szívesen enne most is e gyümölcsökb?l, de még csak most kezd?dik a tavasz. Nyáron újra élvezheti majd ezeket az illatokat, ízeket: a kemencében sül? kis cipót, a friss tejfelt, amit rá lehet kenni. A kertb?l szedheti hozzá a paprikát, a fáról a barackot. Takarítás közben – mert segíteni szokott neki – újabb illatokat ismerhet meg: a bútorfényez?, az oltott mész, az ezüst tisztításához használt furcsán émelyít? illatot, a nagy h?ségben olvadozó aszfaltét, az es?-áztatta földét, a kiserd? avarját, a mezei virágokét, és a gyöngyvirág semmihez sem hasonlítható édes illatát. Nagymami kertjében kakukkf?, borsika, lestyán, menta, és rengeteg virág: jázmin, estike, szegf?, rózsa, liliom. A száraz homokban hagyma, krumpli terem, néha kíváncsiságból kiás egyet, ezeknek más az illata, mint amit a piacról szoktak hozni. Vihar után az es? felfrissíti a földeket, a mély barázdák megtelnek vízzel, még a járdának is es?illata van. Aratás után, cséplés idején szoktak megérkezni nagymamiékhoz, ? is kimegy a földekre, ott lábatlankodik a feln?ttek között. A friss búza illata átjárta testét, amikor a raktárban meghempergett benne. Ez félelmetes volt, mert az öregek azzal ijesztgették, hogy elmerülhet, és nem hallja meg majd senki, ha segítségért kiált. Ezért a raktárban felhalmozott friss búza tetején óvatosan lépkedett, igaz, a lába id?nként lesüllyedt, de ? gyorsan leszaladt, hiszen a kis súlyát még elbírta a rakomány, úgy, mintha kismadár billegett volna rajta. Ez az óvatos járás a bizonytalan talajon arra hasonlított, amikor szüleivel kirándult, és a nagy hóban derékig süllyedt, vagy amikor egyszer a Tiszában fürdött testvéreivel, egy örvény elkapta, lemerült, alig tudták onnan kihúzni.
Nagymami házának ablakai tele vannak muskátlival, az udvaron a diófa már majdnem kiszáradt, néhány diót terem csak, így könnyedén felmászhat rá, és onnan tekint le a mélybe. A rózsák mellett nagy fadézsában leanderek pompáznak. Kés?bb, júliusban kardvirágok lándzsás serege sorakozik a fal mellett. Falun más, kevésbé kellemes illatok is terjengenek, a földekre szórt trágya vagy az istállók könnyeztet?, nehéz szaga árad, de ez ott természetes, hozzátartozik a vidéki élethez. A szomszédban gyakran megnézi az istállóban álldogáló lovacskákat, vagy ha kivezetik ?ket a mez?re, elkíséri ?ket, és gyönyörködve nézi a szabadon futkosó pejt, mellette a csikót, aki még alig féléves. A múltkor meg is kérte Misi bácsit, hogy tegye fel a nyeregbe, mert lovagolni szeretne. Misi bácsi szerette Bogit, és szívesen ment vele néhány kört a réten. Maga mellé emelte, Bogi úgy érezte, mintha mindig lovagolt volna. Legközelebb egyedül ülhetett fel Ráróra. Bogi kis teste rásimult a hátára, Ráró pedig vezette ?t, óvatosan, lassan lépkedett, Bogi pedig büszke volt új tudományára. A lovaglás után együtt mentek be az istállóba, de a nagy élmény elmosta a rossz szagokat, már szinte élvezte is azokat, amikor együtt lecsutakolták Rárót. Amikor befejezték a munkát, Bogi Ráró fejéhez bújt, és érezte, hogy Ráró is úgy szereti ?t, ahogy ? a pejt. Azóta nyaranta mindig megkéri Misi bácsit, hogy hadd üljön fel rá, már egészen nagy utat tesznek meg együtt, ? ugyan még nem éri el a pici lábával a kengyelt, de sz?rén üli meg Rárót, és a lovacska vigyáz rá. Néha még gyorsabb járásra is készteti Bogi ?t, ezt mindig nagyon élvezi.
Reggeli után meglátogatta ?ket mami barátn?je, Ági, a két hónapos kisfiával. Náluk tette ?t tisztába, a pelenkában az a barna valami nagyon b?zlött. A picit megfürdette anyukája, utána Bogi ölbe vehette a babát. Beleszagolt a hajába, friss szalmaillata volt, szájából pedig édes tej illata áradt. Ezután felöltöztek és sétálni mentek. A parkban is kipattantak a rügyek, a gesztenyefák gyertyái ágaskodtak, a cseresznyék, meggyek és mandulák menyasszonyi díszbe öltöztek. A magyalbokrok is fehér függönyt eresztettek. A zöld f? közt ibolya kéklett, százszorszép, pitypang virított. A pázsitot sárga mocsári boglárkák, pitypangok borították. Néhány citromsárga, narancssárga, piros, bordó, sötétlila tulipán is kinyílt. Az orgonabokrok fehérben, rózsaszínben, sötétlilában pompáztak.
Egy hét múlva Anyák napja. Bogi elhatározta, hogy majd megkéri bátyját, Botit, vagy Barnit, hogy kérjen a szomszédtól, Kriszti nénit?l pár szál orgonát, hogy azzal köszönthessék mamijukat. Addig rajzol majd egy szívecskét és napocskát neki, ezzel mindig megörvendezteti ?t. Mami az ünnepi ebédhez finom gyümölcstortát készít majd, talán eper is lesz a tetején, azt Bogi nagyon szereti. Ha megmarad néhány szem eper, abból ? is kaphat egy csészével, tejszínhabbal a tetején. Talán csokit is kap, hiszen az ünnep csoki nélkül nem az igazi. Addig-addig képzel?dött, amíg szinte érezte is ezek ízét. Segít majd maminak az asztal megterítésében, összehangolják a tányérok, tálak, poharak, szalvéták színeit, a virágokat úgy helyezik el a vázákban, hogy mindegyik jól érvényesülhessen. Nagy érzéke van ehhez, ezt mamitól örökölte. Felveszi az új ruháját, ami harmonizál majd a virágok színeivel. Az egész lakás virágillatban fürdik ilyenkor. Mindig úgy érzi, mintha egy virágoskert közepén üldögélne, körülötte bólogatnak a szebbnél szebb virágok, szinte versenyeznek egymással, melyik közülük a legszebb. ? a f?díjat mindig a gyöngyvirágnak adja, mert nemcsak fürtös, fehér virága, hanem illata miatt is ?t tartja a legkiválóbbnak. A tulipánok, orgonák, fréziák, nárciszok, jácintok is csodás illatot árasztanak, szépek is, neki mégis a gyöngyvirág a legkedvesebb. Tavaly húsvétkor, amikor barátai meglocsolták, a fiúk gomblyukába egy-egy szál gyöngyvirágot illesztett.
Elhatározta, hogy amikor feln?tt lesz, kertjébe ültet gyöngyvirágot. Ez még nagyon messze van, addig még neki is akkorára kell n?nie, mint a bátyjai, vagy mamija. A bátyjai, Barni és Boti már a barátn?ikkel sétálgatnak a parkban, vagy együtt kerékpároznak szabad idejükben, amikor éppen nem úsznak, vagy vízipólóznak. Amikor ? férjhez megy, a gyermekeit?l ? is ilyen szép csokrokat kap majd Anyák napján, mint most mami. Akkor visszaemlékszik a gyermekkori illatokra, ízekre, kertjében, lakásában ugyanúgy illatoznak majd a virágok.
Lassan itt az ebéd ideje, hazafelé indulnak. Bogi gyakran el?reszalad, megvárja, míg mami utoléri, egy darabig együtt mennek, újra el?refut, így gyorsan hazaérnek. Mami hozza az ebédet, frissen sült rántott csirkét, krumplipürével. Ennek illata nem hasonlít az óvodai rántott csirke illatára, mert ott más, zavaró illatok is belekeverednek. Otthon minden más, egyszer vendégl?ben is vacsoráztak, ott sem volt jó illata az ételeknek, valami mindig megváltoztatta az eredeti, ismert ízeket, illatokat. Most mami lefekteti a h?vös szobában, a red?nyöket leereszti, újra sötét lesz. ? belefúrja magát a napon száradt ágynem?be, amelynek ugyanolyan szénaillata van, mint ami a nyitott ablakon most beárad, a frissen nyírt f? illatát érzi. Álmában a nagymaminál nyaral, és kóborol a mez?n, szedegeti a mezei virágokat, csokrot köt, és hazaviszi nagymaminak. Ráró hátán lovagol, sötét haja lobog a szélben, mint Ráró sörénye. ? ugyanúgy élvezi a szabadságot, mint a pej, akivel egyek, azonos ritmusban lélegeznek és mozognak.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.07. @ 09:51 :: Kühne Katalin